Bossányi András (bossányi),
Bossányi András (bossányi),
bölcselettudor és jezsuita tanár, szül. 1673. nov. 13. Nagy-Bossányban; 16 éves korában lépett a rendbe; miután bölcselettudor lett, a humaniorákat Nagyszombatban és másutt tanította. A theologiát is elvégezvén, ezt tanította. A lőcsei collegium rectora volt három évig; innét Budára jött, aztán Rómába küldték, hol mint a magyarok poenitentiariusa működött. Viszatérvén hazájába, a nagyszombati rendház papnövendékeinek igazgatója, majd a kassai rendház rectora, a bécsi Pázmán-intézet igazgatója lett; végre Nagyszombatban, mint az ottani intézet főigazgatója, 1730. nov. 19. meghalt.
Munkái:
1. Vaticinium felicitatis Josephi I. Tyrnaviae, 1698.
2. Gaudia inter luctus, seu increménta et vicissitudines societatis Jesu in Hungaria. U. ott. 1708. (Névtelenűl. Horányi és Sommervogel ezen munkát neki tulajdonítják, mások Sigrait tartják szerzőjének.)
3. Responsa matris philosophiae filio philosopho recens manu misso data. U. ott, 1810.
Horányi, Nova Memoria.
Stoeger, Scriptores.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II.
Sommervogel, Dictionnaire des ouvrages anonymes et paeudonymes. Paris, 1884. 307. 1276.
