Cserép Sándor,
Cserép Sándor,
kegyesrendi áldozópap és főgymnasiumi tanár, előbbinek bátyja, szül. 1849. nov. 12. Félegyházán Pestmegyében, hol a gymnasium négy alsó osztályát elvégezvén, tanulmányainak folytatására Szegedre ment és a 8. osztály elvégzése után 1869. szept. 8. a piarista rendbe lépett. Az ujonczévet Váczon, a theologiát magántanulással végezvén Nyitrán, itt tett abból vizsgálatot. 1874. szept. 1. misés pappá szentelték föl. 1877-ben, mint a s.-a.-ujhelyi gymnasium tanára a Gabelsberger-Markovics-féle gyorsirást tanította s jún. 9. abból tanítóképesítő oklevelet szerzett. 1870-től tanárkodik; tanított: Léván, Nyitrán, Váczon, Nagy-Becskereken, S.-A.-Ujhelyben s 1877 óta a szegedi főgymnasiumnál a magyar nyelv és irodalom tanára s az ifjusági önképzőkör vezetője.
Értekezései: «Szép» a természetben és az emberi szellemben (Félegyháza cz. lapban 1874. álnév alatt), A bécsi codex nyelvének alaktani sajátságai (Szegedi kegyr. gymn. Értesítője 1880.), Petőfi és a magyar Alföld (Félegyháza és Vidéke 1887. 31. sz.)
Kegyes-Tanítórend Névtára 1891.
Szegedi főgymn. Értesítője 1891. és Firtinger Jakab szives közlése.
