Czirjék Mihály (sepsi-zoltáni),
Czirjék Mihály (sepsi-zoltáni),
m. kir. testőr, Cz. András és Mikolay Terézia fia, szül. 1753-ban Száraz-Berken Szatmármegyében; Középiskoláit a sárospataki ref. kollégiumban végezte, azután katona lett. 1755-ben megyéje ajánlatára a magyar nemes testőrök közé lépett. A török háborúban emberűl viselte magát és bátorságáért 1788. máj. főhadnagy lett. 1796. júl, mint kapitány a stolhoffeni és steinbachi ütközetekben sebet kapott. Meghalt 1798-ban.
Mint testőr ismerkedett meg Bessenyeivel és Báróczyval, kik az irodalomra buzdították.
Munkái:
1. Érzékeny levelek, francziából ford. Bécs, 1785. (Collardeau és Dorat heroidjei, melyekben Heloiz és Abelard öntik ki egymásnak sziveiket; azután Blin de Sainmoretól Valière herczegné levelei XIV. Lajoshoz és ismét Dorattól Bernardének Trumanhoz irt levele.)
2. Versek Fábris halálára. Szeben, 1789.
Levele Kazinczy Ferenczhez 1784. jan. 20. Bécsből. (Uj M. Múzeum 1853. I. 501. l. és Kazinczy Levelezése I.)
Olajfestésű arczképét sepsi-zoltáni Czirjék Mihály 1873-ban a m. tudom. akadémiának ajándékozta.
Horányi, Memoria 755.
Ersch u. Gruber. Allg. Encyclopaedie XX. 456.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi I. 209.
Toldy, M. Költészet Története 357.
Ballagi Aladár, M. Testörség Története 218.
Kazinczy, Pályám emlékezete. (Nemz. Könyvtár III.)
M. Tudom. Akad. Értesítője 1873. 168. 184.
Beöthy Zsolt, Szépprózai Elbeszélés II.
