Ferdinandy Béla,
Ferdinandy Béla,
segédtitkár a m. kir. honvédelmi miniszteriumban, szül. 1859. okt. 19. Hidas-Németiben köznemes családból; atyja Abaujmegye első alispánja, majd a 70-es években Kassa, Bártfa, Eperjes és Kis-Szeben főispánja volt; a kassai főreáliskolában tanult, 1875-től kezdve pedig a fővárosi reáliskolában, melyet 1878-ban bevégzett és a gymnasiumi érettségi bizonyítványt is megszerezvén, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1879-ben mint egy éves önkéntes szolgált és 1880-ban tartalékos hadnagygyá lett. 1882-ben a honvédelmi miniszteriumban fogalmazó gyakornoknak neveztetett ki; 1884. segédfogalmazóvá, 1886. fogalmazóvá s 1893-ban segédtitkárrá léptetteték elő.
A Vadász- és Versenylapba Fidibus álnév alatt sportczikkeket irt; 1891 őszén a magyar lovaregylet handicapperi állással tisztelte meg és azóta a sportirodalomnak él. A Kenyér cz. alkalmi albumban (1892) A művésznő cz. drámai monologja jelent meg. A szinműirás terén az első kisérletet 1887-ben A megtért cz. történeti drámájával tette, mely a Karácsonyi-pályázaton az akadémia részéről dicséretben részesült; 1891-ben a Kóczán-pályázatra benyujtott A koronáért cz. történelmi drámája a 100 arany pályadíjat nyerte.
Akadémiai Értesítő 1891. 733. l. és öcscsének F. Géjzának szives közlése.
