Fodor János (nánási),
Fodor János (nánási),
ev. ref. lelkész, F. Gáspár labancz katona unokája s F. Jánosnak, ki Ónodról szakadt Szerencsre, fia, szül. 1693-ban Szerencsen Zemplénmegyében; 1710-ben a debreczeni kollegiumba ment tanulni; azután Szentesre tanítónak; 1713-ban ismét visszatért a kollégiumba; egy év mulva rektornak választották Rácz-(Hajdu-)Böszörménybe; két év mulva hadházi jegyző lett; azonban a 3 évet nem tölthette ott ki, mert a város elpusztult; Eszlárra ment jegyzőnek (1716–1721); ezután Csobajon volt tanító s készült a papi pályára. 1723-ban Tisza-Ladányba, 1727-ben Büd-Pere-Gibartra, 1731-ben Lupta faluba ordináltatott belső szolgálatra lelkésznek; 1734-ben téglási prédikátor lett; 1738-ban Monostor-Pályiba ment papnak; egy évig hivatal nélkül nyomorgott Böszörményben; 1743-ban Tótiba az érmelléki tractusba helyezték be; az ötödik évet mint haereticus büntetésben töltötte el Vértesen; 1748-ban Kójba küldték; 1754. májustól eretneksége miatt ismét fogságban volt.
«Ma, immár id est 14. augusti 14 hete, mióta detentióban vagyok; hol sirok, hol mosolygok, hol félek, hol reméllek, dudolgatom Balassábul: Itt vágj, itt égess, itt üss, itt mess, itt ösztönözz.» Ezzel végzi terjedelmes önéletrajzát, melyet Hoffer Endre az eredetiből közöl a M. Prot. egyházi és iskolai Figyelmezőben (Debreczen, 1877.)
