Fogarasi János (alsó-viszti), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Fogarasi János (alsó-viszti),

a m. kir. legfőbb törvényszék birája, a m. tudom. akadémia rendes tagja, régi erdélyi eredetű nemes családból származott, melynek ősi nemességét a fogarasföldi birtoka utáni adómentességét 1638. júl. 20. Rákóczy György fejedelem erősitette meg, Alsóviszti, máskép Dridiffi Mátyás kérelmére; a család egy ága kijött Erdélyből Abaujmegyébe s elfelejtve a Dridiffi nevet, Fogarasi nevet vett fel, megtartva Alsó-viszti praedicátumát; s ez ágból eredt F. János kis vagyonú nemes (1831-ben halt el) és Gászner Zsuzsanna fia, aki szül. 1801. ápr. 17. Felső-Kézsmárkon Abauj-Tornamegyében, hol a latin nyelvre is kiterjeszkedő jeles tanítókkal ellátott népiskolában 1807-től 1811-ig tanult; ekkor vitték a szikszói gymnasiumba; 1814. szept. 12. a sárospataki ev. ref. főiskolába irakozott be, hol 1818. júl. az akadémiai pályára lépett és 1823-ban végezte tanulmányait. Folytonosan saját szorgalmára s keresetére volt utalva s alsóbb osztályú tanuló urfiak mellett tanítóskodott; így nevelője volt Jászay Pálnak is Abaúj-Szántódon és Fáy Ábrahámnak Jánosdon. Kitűnőbb tanárai voltak az akadémiai pályán Kövy Sándor, Nyiry István, Rozgonyi József, Somossi János és Szombathi János. Kiváló hajlammal gyakorolta a zenét; e mellett szép dallos, ügyes tánczos és gymnasta volt; egyes zenedarabjai ma is megvannak, s el nem felejtettek Patakon, melyekhez úgy a zenét, mint a szöveget ő irta; tisztán hegedült, de ennél többre nem vitte. Kövynek, ki a jogtudományt adta elő, kedvencze volt, s ennek tanácsára lépett a jogi pályára; ezen tanáráról hálával emlékezik meg, midőn annak Elementa cz. munkáját magyar nyelven adta ki, az előszóban. 1827. végén igtattatott a kir. táblai jegyzők sorába, Szirmay Ádám mellett nyerve alkalmazást, mint az iroda levéltárnoka. 1829-ben nyert ügyvédi oklevelet. Már előbb megkedvelt tudományos munkálkodásától megválni nem akart, azért nevelői állást fogadott el Komáromy György szabolcsi s bihari nagybirtokos özvegyének házánál és mentora lett ifjú Komáromy Györgynek. 1834-ben vette nőül Tretter Erzsébetet, társalkodónőt a Komáromy-házban (1867. márcz. 16. halt el). 1841. márcz. 1. a váltóügyvédi vizsgálatot is letette s az új váltófeltörvényszéknél tanácsjegyzői hivatalt vállalt és mint helyettes előadó is működött; e hivatalt 1848. febr. végeig viselte. Ekkor István főherczeg nádornál titkár lett és a nádori, mint legfőbb törvényszéknél, előadó volt, de már máj. 1. Kossuth Lajos pénzügyi miniszteriumába tanácsosi állásra emelte s ő készítette az akkori pénzügyi tervek és javaslatok egy részét; adórendszeren s bankterven is dolgozott. A kormánynak Pestről elmenekülésekor (decz. végén) visszavonult. A szabadságharcz után, neje fivérének, Járy (Tretter) Györgynek unszolására hivatalt vállalt, azért is, hogy az akadémia által még 1844-ben Czuczorra és reá bizott nagy feladatnak, a nagy szótár szerkesztésének, mely állandó Pesten tartózkodását tette szükségessé, tovább is megfelelhessen. 1850. febr. 1-től biró lett az ideiglenes pesti törvényszéknél. 1854. aug. 10-től ugyanott főtörvényszéki tanácsossá neveztetvén ki, másfél évig a büntető osztály elnöke, 1856. febr. 18-tól 1861. márcz. 29-ig a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke, egyszersmind a pesti országos törvényszék alelnöke volt, midőn aztán a visszaállított pesti magyar váltótörvényszék elnökségét vette át s viselte két évig és két hónapig. Ő volt az, a ki váltótörvényszéki elnöki állásában kieszközölte, hogy magyar nyelven szerkesztett beadványok elfogadtassanak a törvényszéknél, melyet a hatalom éveken át teljesen elnémetesített. 1863. nov. 5. a hét-személyes tábla birájává neveztetett ki s a váltóosztályban volt előadó; 1869. máj. 1., az uj polgári törvénykezési rendtartás behozatalával, a kir. curia legfőbb itélőszéki osztályához soroztatott be. Meghalt 1878. jún. 10. Pesten. A m. tud. akadémia 1838. szept. 7. levelező s 1841. szept. 3. rendes taggá választotta. Az 1868. decz. 21. akadémiai ülésben Mongol tanulmányok czímű értekezést olvasván fel, ugyanekkor a mongol és magyar nyelv rokonságának kinyomozása végett egy fiatal nyelvtudós kiküldetését hozta indítványba; ez Bálint Gábor volt, kit az utazásra szükséges segélylyel részint maga ellátta, részint az akadémia által elláttatta, ki azután 1871–73-ban folytonosan közölte tapasztalatait s tanulmányait mesterével és jóltevőjével s általa az akadémiával. 1874. decz. 19. nyelvtudományi czélokra öt évre évenként 500 frtot ajánlott föl, egyenlő összeget rendes tagi fizetésével, melyet ki nem vett, míg a szótár-szerkesztési csekély tiszteletdíját húzta. Még 1871. máj. 16. kelt végrendeletében, midőn azt gondolhatá, hogy csinos épülettel ellátott 9750 négyszögöl kiterjedésű, jól mívelt városligeti kertjében s értékes ingóságokban legalább is százezer forintnyi vagyonnal bir, egyéb kisebb alapítványokon kivül, általános örökösűl a m. tud. akadémiát rendelte. Azonban a végrendeletben kifejezett nemes szándék meghiúsult; a kertet jó áron adta el, árát pedig drága házépítésbe fordította és a tetemes vagyon kevés év alatt semmivé lett. A csak nemrég vagyonos férfiút a m. tud. akadémia temettette el. A m. tud. akadémiában 1879. febr. 24. összes ülésen Tóth Lőrincz tartott fölötte emlékbeszédet. Még egy utólagos megtiszteltetés is érte, 1887-ben a Northwestern literary and historical Society, Sioux city, Jowa titkárának febr. 14. kelt levele mutattatott be a m. tud. akadémiának, melyben jelenti, hogy a társaság Fogarasit tagjává választotta s arczképét kéri.

Költeményeket, elbeszéléseket s vegyes czikkeket irt az Aglajába (1829–31.), a Koszorúba (1829.), a Felső-Magyarországi Minervába (1829–32.), az Aurórába (1831.), a Regélőbe (1833–34.), a Részvét Gyöngyeibe (1838.), a Reménybe (1840.); czikkeket és értekezéseket, nagyrészt jogiakat és nyelvészetieket a Rajzolatokba (1836. Magyar conservatorium, 1838. Töredék-jegyzetek a magyar szinészetről), az Athenaeumba (1838. A szóhelyezésről a magyar nyelvben, 1839. Az ősiségről, A Corpus Juris magyarításáról, Előeszmék a jogphilosophiához, 1840. ugyanannak folytatása, Váltójogi előfogalmak, 1841. Egy külföldi jogtudós a magyar váltójogról és Wildner Commentárjáról miként itél? Nyelvészeti apróságok, 1843. Vezérelvek a nyelvmívelésben sat.), a Figyelmezőbe (bölcseleti czikkek és könyvismertetések), a Regélő P. Divatlapba (1843. Utazás Küküllő mellett), a M. tud. Akadémia Értesítőjébe (1841. A magyar igék természetéről, Egy magyar jegybankról, 1858. A magyar igeidőkről, 1860–61. Hangsúly, vagyis nyomaték a magyar nyelvben, 1861–62. A magyar sajátító ragról, A magyar nyelv szótára ügyében), a Pesti Naplóba (1852. 629. sz. Némi felvilágosítás a nagy szótár ügyében, 647. sz. Még némely felvilágosítás a nagy szótár és magyar nyelvtudomány ügyében), a Nyelvtudományi Közleményekbe (I. 1862. Szabatosság az igeidőkben. A személyragok viszonyáról a birtokra és tárgyra, ez 1863-ban a Sámuel-díjjal jutalmaztatott, II. 1863. Javaslat a szanszkrit, arab, török, perzsa és héber betűk átiratására, magyar betűkkel jelölésére nézve, III. 1864. A sajó-szent-péteriek 1403-ik évi «végzése» nyelvészeti tekintetben, Kriza János Székely népköltési gyűjteménye nyelvészeti tekintetben, IV. 1865. ugyanannak folytatása, V. 1866. Az «ilyen» névmás a mongol nyelv után, VI. 1868. A pedig, penig, kedig szókról), az Erdészeti Lapokba (1865. Terminologia), a Magyarországban (1867. 217. sat. sz. Némely nyelvhibák az irodalomban), a Nyelvőrbe (1872. Észrevételek «Szabács vidaljához»), a Jogtudományi Közlönybe (1874. a Jog- és államtudományi műszótár köréből.)

Munkái:

1. Threnodia, quam in obitum viri incliti Josephi Rozgonyi memori deduxit plectro discipulus ejusdem e gratissimis. S.-Patakini, 1823.

2. Salutatio ill. dni comitis Josephi Teleki de Szék ven. superintendentiae helv. conf. addictorum Cis-Tibiscanae supremi curatoris, cum suam illustratem in examine publico anniversario praesensem et praesidem junentuti schol. S.-Patakiensi prima vice venerari contigisset. S.-Patakini, 1825.

3. Diák-magyar műszókönyv a magyarhoni törvény- s országtudományból. Pest, 1833. (2. bőv. kiadása: Műszó könyv a magyarhoni törvény- és ország-tudománybul cz. Pest, 1835.; Ujabb kiadása: Jogtani műszókönyv, két részben. 3. átdolgozott s különösen váltó és kereskedés-jogi műszókkal bővített kiadás. Pest, 1842.

4. A magyar nyelv metaphysicája vagy a betűknek eredeti jelentése a magyar nyelvre alkalmaztatva. Pest, 1834. (A két utóbbi munka czimlapján Fogarasi D. Jánosnak irta nevét.)

5. Egyetlen mód a magyar játékszin célirányos megalapítására. Pest, 1834. (Irta Egy hazafi.)

6. Magyar és német zsebszótár. Legujabb helyesirás szerint s az ujonnan alakított vagy fölélesztett szókkal bővítve összeirta. Pest, 1836–38. Két rész. (2. jobbított és sok ezer uj szókkal bővített kiadás. Legujabb és legteljesebb magyar és német zsebszótár cz. Pest, 1847–48. 4. jav. és bőv. kiad. Pest, 1860. 5. jav. és bőv. kiad. Pest, 1865.)

7. Magyarhoni magános törvénytudomány elemei. Kövy Sándor után ujabb törvényczikkelyek s felsői ítéletekkel és más bővítésekkel magyarúl irta s kiadta. Pest, 1839. (2. kiadás. Pest, 1840. 3. jav. kiadás: Magyar közpolgári törvénytudomány elemei cz. Pest, 1842. 4. jav. k. 1843. 5. jav. kiad. Egy pótlékkal az 1844. törvényczikkelyek szerint, 6. jav. és bőv. kiad. 1847. Pest).

8. Pótlék a magyarhoni magános törvénytudomány elemeihez, az 1840. törvényczikkelyek után, némely kijavításokkal együtt. Pest, 1840.

9. Magyar bank. Pest, 1841.

10. Magyar kereskedési és váltójog. Eredeti alaptannal világosítva, rendszeresítve s a szomszéd nemzetek, főleg Ausztria váltótörvényével a főbb pontokban összehasonlítva. Buda, 1841. (2. jav. és bőv. kiadás, Pest, 1846.)

11. A magyar nyelv szelleme. I. kötet. Pest, 1843. (A második kötet lett volna a nyelvtani szótár, vagyis: a magyar nyelv alkatrészei, u. m. gyökök, ragok és képzők betűsorban; ez azonban nem készült el mint külön munka, hanem beolvadt a nagy szótárba. Az 1858. akadémiai nagygyűlés e munkát a Marczibányi-féle másod-jutalommal tüntette ki.)

12. Művelt magyar nyelvtan elemi része. Minden eddigi magyar nyelvtanok kiegészítése s megigazításáúl, született magyarok és más jártasbak számára. Pest, 1843.

13. Kereskedői szótár magyar és német nyelven. Egy toldalékkal a nevezetesebb pénzfajokról. Pest, 1843.

14. Magyar és német segédszótár, pótlékul minden eddig megjelent magyar-német zsebszótárakhoz. Pest, 1845.

15. Egyszerű és kettős könyvvitel alapelvei, az ipartanoda számára. Buda, 1850.

16. Törvénykezési kalauz. A Magyarországban ideiglenesen felállított biróságok, nem különben ügyvédek fontosb teendőiben útmutatásul. Pest, 1850. (2. kiadás. Pest, 1851.)

17. Tájékozó az ideiglenes bélyegadó-törvényben. Pest, 1851.

18. A magyarországi uj polgári perrendtartás alapvonalai. A birói illetőségeket, váltójogi eljárást, ősiséget, zálogvisszaváltást stb. szabályozó rendeletek főbb elveivel együtt. Pest, 1853.

19. A közönséges váltórendszabály alapvonalai váltójogi alaptannal együtt. Pest, 1854. (2. kiadás. Pest, 1857.)

20. Népszerű magyar dalok és hangművek, énekre és zongorára, vagy egyedül zongorára alkalmazta. Hely és év n.

21. A magyar igeidőkről. Pest, 1858. (Különnyomat a M. tud. Akadémia Értesítőjéből.)

22. A magyarhoni országos alkotmány fő ágazatai régibb és ujabb időben. Pest, 1861.

23. A magyar nyelv szótára. A m. tud. Akadémia megbizásából szerk. Czuczor Gergely és Fogarasi János. Pest, 1862–71. Hat kötet. (A m. tud. akadémia 1844-ben Czuczort bizta meg a nagy mű elkészítésével, segéd-szerkesztőűl rendelve mellé Fogarasi Jánost; Czuczornak 1866-ban történt halálával F. egyedül folytatta a szerkesztést; a nagy munkát előszóval és végszóval ellátva, 570 iven 110,784 czikkel, be is fejezte; 1874. máj. 28. gyűlésén az akadémia hálás elismerése jeléül, ezen irodalmi esemény emlékére a szerkesztők arczképeit feltüntető arany emlékérmet veretett és nyujtott át az agg szerkesztőnek; ez érem még ezüstben 11 példány a szótári bizottság tagjainak s bronzban kétszáz darab tudományos intézetek számára készült. Ő felsége pedig ez alkalomból a Szent Istvánrend keresztjével tüntette ki.)

24. Az új szókról. Bpest, 1875. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből IV. 7.)

Verbőczy István hármas könyve uj átvizsgált és kiigazított kiadását (Pest, 1865) az ő indítványára eszközölte a m. t. akadémia s a fordításban munkás részt vett.

Kéziratban:A zenei hangegyezmény (harmonia) alaptudományai, Mongol tanulmányok. I. Rokon mongol-magyar szók gyűjteménye, II. Mongol nyelvtan rövid vázlata, III. Hún és régi magyar nevek és szók megfejtése a mongol nyelvből.

M. Akadémiai Névkönyv 1840. 182. l.

Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 41. l.

Ujabbkori Ismeretek Tára III. 308. l.

Ferencz és Danielik, M. Irók I. II.

M. tud. Akadémiai Almanach 1861. 143. I. 1870. 227. l.

Falusi Gazda 1864. arczk.

Vasárnapi Ujság 1864. 47. sz. arczk. 1874. 23. sz. arczk. 1878. 24. sz. arczk.

Magyarország és a Nagyvilág 1874. 22. sz. arczk. 1878. 24. sz. arczk.

Figyelő I. (1876.) V–VIII.

Fővárosi Lapok 1878. 134. sz. 1879. 97. sz.

Képes Hetilap 1878. 19. sz. arczk.

Pesti Napló 1879. 49. sz.