Gyulafi Lestár (ráthóti),
Gyulafi Lestár (ráthóti),
fejedelmi titkár és követ, Gy. János és devecseri Choron Dóra fia, szül. 1557. szept. 20. Eustachius napján, ezért kapta a magyaros Lestár nevet a keresztségben; atyját már 1559-ben elvesztvén, anyja gondviselése alatt növekedett, ki 1560 elején, midőn a törökök Hegyesd várát Zalában elfoglalták, az ennek közelében eső Csobáncz várából kis fiával előbb Szigligetre, majd Kémendre s utóbb Körmendre költözött. 1573-ban Gy. a bécsi császári iskola növendéke volt és itt vetette meg tudományos képzettsége alapját. Már ifjú korában Erdélybe került és Báthori Kristóf fejedelem udvarában annak 1581-ben történt halálakor titkár volt; ezen minőségben szolgált Báthori Zsigmond alatt is ennek 1602-ben történt végleges leköszönéseig. Külföldön, mint a fejedelem megbízottja, legelőször 1582-ben járt, midőn Vesselényi Ferencznek Krakkóban tartott lakodalmán a fejedelmet képviselte s ennek, valamint a főuraknak fényes ajándékait üdvözlő beszédével bemutatta. Tagja volt azon követségnek, melyet Báthori Zsigmond 1587-ben a varsói királyválasztó lengyel országgyűlésre Kovacsóczy Farkas cancellarius vezérlete alatt küldött. Első követségét Lengyelországba Zamojski János cancellariushoz a Lengyelországot és Erdélyt egyaránt fenyegető török ellen követendő magatartás ügyében 1590-ben végezte. Második követsége volt Krakkóba III. Zsigmond lengyel királyhoz 1591 tavaszán, hogy a megürült krakkói püspökséget a király Báthori Zsigmond fejedelem unokatestvérének, Endre bibornoknak adományozza. 1591 őszén harmadszor járt Lengyelországban Zamojski Jánosnál, ennek 1590-ben elhalt neje Báthori Griseldis, a fejedelem testvére, visszakövetelt hozománya ügyében. Negyedik útja volt Zamojskitól a lengyel királyhoz a 30.000 frtért, melyet Báthori Zsigmond, a lengyel király Báthori István végrendelete értelmében, Lengyelországtól ismételten követelt. Több hónapig fáradozott ez ügyben a királynál, részint Visliczán, részint Krakkóban, hol jelen volt a lengyel királynak 1590. máj 31. Anna osztrák herczegasszonynyal tartott lakodalmán. Ötödik útja a lengyel országgyűlésre Varsóba, a fönnebbi követelés ügyében 1592 őszén. Már e követség alkalmával nyerte fejedelmétől azt az utasítást, hogy szerezzen neki pártot, mely őt a lengyel trónra emelje. Hatodik útja volt Lengyelországba 1593-ban, hogy szinleg a 30 ezer frtot sürgesse, valósággal pedig az említett terv kivitelén működjék. 1594 okt. elején fejedelme ismét Lengyelországba küldötte, hogy az említett adósságot és Báthori Griseldis hozományát sürgesse, s a mi fontosabb volt, Lengyelországot a törökök ellen való szövetkezésre és segélyadásra igyekezzék bírni; de 1595 tavaszán siker nélkül tért vissza, 1595. júl. 5. Szamosközi szerint Báthori Zsigmond ismét, tizenegyedszer, Lengyelországba küldötte, követelései sürgetésére s a lengyelekkel való szövetkezés ügyében; azonban fáradozása most is sikertelen maradt. Ezen diplomatiai működése alatt folyvást udvari titkári rangban állott; 1597. decz. 13. feljegyzése szerint titkári s konyhamesteri évi fizetése, téli és nyári tisztességes ruházaton és harmadmagával való asztaltartáson kívül, 350 forintot tett. Báthori Endre fejedelem idejében is megtartotta titkári állását és a fejedelem a lengyel országgyűlésre 1599-ben követűl őt és Sennyei Pongráczot küldötte. Midőn Báthori Zsigmond 1601-ben trónját harmadszor is visszafoglalta, e régi híve szolgálatát ismét igénybe vette s ápr. 30. Kolozsvárról őt küldötte Szathmárra Bástával alkudozni, hogy Erdélyt Rudolf császár megegyezésével mint annak híve megtarthassa. Ezen küldetése sikertelen maradt s Básta a goroszlói csatában aug. 3. a fejedelmi hadakat szétverte. Midőn Báthori Zsigmond 1602-ben Erdélyről végkép leköszönt s Csehországba vonult, Gy. helyzete Básta rémuralma alatt, hivatalos állása s fizetése megszüntével, mind súlyosabbá vált. 1603-ban Székely Mózes bukása után a Borbély György vezetése alatt harczoló hazafiak Básta túlnyomó ereje elől Karánsebesre bujdostak ki. Ezek, a hadaival Lippa felé vonuló Básta kiengesztelésére, a nehéz megbizatásokban gyakran forgott tapintatos és eszélyes Gy. küldötték Kapronczai Mártonnal együtt követségbe. Gy. Facséton találkozott Bástával s ügyességének sikerült a nehéz feladatot szerencsésen megoldani. Bástához intézett beszéde: Szamosközi Tört. munkái III. 324–330. l. és utána Wolfg. Bethlen, Hist. V. 505–512. l. Ezentúl, úgy látszik, a szerencsétlen haza sorsán elborúlt lélekkel, félrevonulva élt. Az élet rá nézve, mint 1604. Keresztúri Györgyhöz írt levelében mondja, keservesebb volt a halálnál. Bocskai támadását és erdélyi fejedelemségét még megérte; de hogy alatta régi hivatalát visszanyerte volna, ennek nyomát nem találjuk. Az 1605 évtől több jegyzete maradt fönn, a legutolsó május 17–19-re vonatkozik. Halála hihetően nem sokára ezután következett be.
Bod Péter állítása szerint, «megirta a maga idejebeli dolgokat, a mely historiával élt s sokszor is hozza elő Bethlen a maga írásában»; ugyanezt mondja Benkő József is; ugyanezt állítja Haner, a ki szerint Gy. ezen történelmi műve latinul volt írva. Szabó Károly kétségbe vonja azt, hogy Gy. a maga korát tárgyató történelmi művet hagyott volna hátra. E helyett rendes naplót vezetett. (Benkő József előbeszéde szerint, Bethlen Farkas Historiájához V. 9. l.) Szerinte e napló Gy. Gazdasági ügyeire s hivatalos működésére vonatkozott. A Benkő birtokában volt példány, az ő kéziratgyűjteményével együtt, 1849-ben az enyedi főiskolai könyvtár földulásakor veszett el. Történelmi följegyzéseiből mindaz, a mi reánk szállott, a budapesti egyetem könyvtárában a Pray-féle Collectio LVIII. és LIX. kötetében maradt fönn. Innen tette közzé e jegyzetek nagyobb részét az 1591. évig terjedőleg Kulcsár István, némely rész kihagyásával és sok hibával, a latin jegyzeteket pedig magyar fordításban, ily czímmel: Krónika. A mohácsi veszedelemtől a bécsi békülésig Magyarországban, Erdélyben, Havasalföldön, és Moldvában történt dolgokról. Pest, 1805. Azért szükségesnek látta a m. tudom. akadémia ezen munkát újabb hibátlan kiadásban kiadni: Gyulafi Lestár följegyzései. 1565–1605. Bpest. 1881. (Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Második osztály. Irók. XXXI. kötet. Eredeti és egykorú példányokból kiadta és bevezetéssel ellátta Szabó Károly. 1–47. l. A följegyzések, kevés kivétellel, magyarúl vannak írva; a Függelék 48–124. l. LIII latin szövegű oklevelet tartalmaz, melyek Gy. beszédeit, leveleit, a fejedelem leveleit a lengyel királyhoz és egyéb a Gy. följegyzéseit, megbizatásait és életét fölvilágosító iratokat tartalmaz.) Wenzel Gusztáv könyvtárának egy részével az egyetemi könyvtár birtokába jutott codexben Gy. maradványainak nagyobb része előkerült, melyet Szilágyi Sándor tett közzé a Történelmi Tárban (1893. 109–145 és 193–231. l.): Gyulaffi Lestár történeti maradványai cz.. (szintén magyarúl írvák; excerptákat, annalisokat és följegyzéseket foglalnak rnagokban.) Ugyanez megjelent a Magyar Történelmi Évkönyvek és Naplók a XVI–XVIII. századokból, Bpest, 1894. II. kötetében.
Bod, M. Athenas 95.
Horányi, Memoria II. 63.
Siebenb. Quartalschrift 1801. VII. 14. l.
Keresztény Magvető 1876. 193. (Gy. feljegyzései Dávid Ferencz fogsága s halála körülményeiről.)
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára V. 286.
Magyar Akadémiai Értesítő 1890. 30. l.
Petrik Bibliogr.
