Halász Gyula,
Halász Gyula,
hirlapíró, H. Ignácz egyetemi tanár és író testvéröcscse, Fischer Ignácz tanító és Fleischmann Julia fia, szül. 1871. szept. 11. Csetényen (Veszprémm.); középiskoláit Székesfejérvárt és bölcseleti tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Tizenhat éves korában gyalog járta be Erdélyt, a hol szerzett tapasztalatait több vidéki s fővárosi lapban írta meg.
A hirlapírást 1888-ban kezdte a Székesfehérvár és Vidéke és a Szabadság cz. lapoknál, melyekben több költeménye s tárczája jelent meg; előbb az Egyetértésnek, majd a Pesti Naplónak és 1891-ben a Pesti Hirlapnak belső dolgozótársa lett; ez utóbbi lapban jelentek meg: A budai honvédszobor, Szathmáryné, Arany és Petőfi barátsága, Budencz József sat. czikkei s könyvismertetései; költeményeket írt a M. Géniuszba, Ország-Világba s a M. Szalonba (XX. 1894. Jókai regényei külföldön) sat. 1892-ben Velenczében és 1893-ban Párisban járt, a hol félévet töltött mint a Magyarország, Szabad Szó és Hazánk levelezője. Hazatérvén a Szabad Szó helyettes szerkesztője lett, mely minőségben jelenleg is működik.
Munkája: A Szajna partján. Bpest, 1894. (Költemények. Ism. Pesti Napló, Nemzet, P. Hirlap, M. Géniusz, M. Hirlap sat.)
Kéziratban: Petőfi és Béranger cz. irodalomtörténeti tanulmány.
M. Szalon XVII. 1893. arczk.
Magyar Hirlap 1893. 176. sz. és önéletrajzi adatok.
