Halmos Ignácz,
Halmos Ignácz,
theologiai doktor és theologiai tanár, szül. 1853. júl. 13. Bohuniczon Pozsonymegyében; iskoláit Nagyszombatban, a theologiát a bécsi egyetemen végezte, a hol theologiai doktorrá avatták; 1876. júl. 16. miséspappá szenteltetett föl és káplán lett Nagy-Lévárdon, 1877. Szárazpatakon, 1879. Modorban, 1880. Esztergomban; 1882-ben az esztergomi érseki lyceumban a hittan, a magyar és német irodalom tanárává; 1883. papnevelő-intézeti tanulmányi felügyelővé, 1887. a lelkipásztorkodástannak, 1892. egyúttal a hitelemzéstannak tanárává neveztetett ki.
Több czikket és könyvismertetést írt a Jelenkorba s a M. Államba; értekezései a M. Sionban (1891. Kell-e az eszméletlen beteget utolsó kenet előtt feloldozni? 1892. A pozsonyi generális seminarium).
Zelliger Alajos, Egyházi Írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 159. l.
