Horváth János (szalabéri),
Horváth János (szalabéri),
m. kir. honvédezredes, szül. 1815-ben Zavaron Pozsonymegyében. 1832-ben az akkori Frimond, utóbb 9. sz. Miklós-huszárezredbe lépett mint hadapród. 1848-ban lett százados. Ezrede, mely ekkor Morvaországban állomásozott, parancsot kapott a hazajövetelre s itt a horvát mozgalmak előhirére a horvát határszélre rendeltetett. A Miklós huszárezred Görgei táborába osztatott be. H. nov. őrnagygyá neveztetett ki; 1849. jav. alezredessé s a Sándor huszárezred parancsnokává lett és részt vett ezredével Görgei minden hadjáratában. Ápr. 19. a nagysarlói győzelem után dandárparancsnok és júl. 10. ezredes volt. A világosi fegyverletétel után Aradon halálra itéltetett, itélete azonban kegyelem útján tizennyolz évi várfogságra enyhíttetvén, Olmützbe vitték, honnan hat év mulva, miután még egy évre Pozsonyba bellebbeztetett, szabadon bocsátották. Azóta több magántársulatnál mint igazgató, részint mint pénztárnok működött. A honvédegyletek alakulásakor a központi honvédegylet bizottmánya alelnökké választotta s később Beniczky Lajos halála után elnökké. 1869. jún. 18. kineveztetett a pozsonykerületi parancsnoksághoz ezredessé. Miután 1872-ben a külföldi ménesek tanulmányozása végett külföldön hosszabb utazást tett, mezőhegyesi ménesparancsnokká lett.
Uti jegyzetei a franczia- és németországi nevezetesebb ménesekről. (Vadász- és Versenylap 1873. 4–17. sz.)
Honvéd 1869. 33. sz. arczk.
