Ilosvay László (nagy-ilosvai),
Ilosvay László (nagy-ilosvai),
megyei alszámvevő, I. Lajos gazdatiszt és Jármy Mária fia szül. 1846. márcz. 1. Kömörőn (Szatmárm.); középiskolai tanulmányait Szatmárt, Nagyváradon és Máramaros-Szigeten végezte 1867-ben. 1868-ban kezdte a közszolgálatot, Szatmárm. tiszti főügyésze mellett joggyakornok volt és 1869-ben tiszteletbeli megyei aljegyzőnek neveztetett ki. 1870-ben miniszteri engedélylyel a 3 évi jogi tanfolyamból egyszerre tette le a vizsgát Nagyváradon és 1871-ben ugyanott tette le a birói államvizsgát a közjog- és államjogból. 1872. szatmármegye II. aljegyzőjévé, 1875. első aljegyzővé választatott. A román-bánáti határőrvidék polgárosítása folytán alakított Szörénymegyébe a kormány mint királyi biztosi titkárt küldte ki, hol a megye szervezésében közreműködött. 1876-ban Szörénymegye főjegyzőjévé, 1880-ban ezen megye helyettes alispánjává neveztetett ki. (Polgárosított határőrvidék volt, kinevezett tisztikarral.) Ghyczy Emil belügyminiszteri osztálytanácsos nem tanusítván iránta elég bizalmat, lemondott állásáról és visszatért megyéjébe. Az 1883. tisztujításkor Szatmármegye levéltáránál mint irattárnok nyert alkalmazást; jelenleg megyei alszámvevő Nagy-Károlyban.
Hirlapírói működését, mint buzgó Deákpárti, 1872-ben kezdte a Reformban; czikkeivel a szatmármegyében többségben volt balközép álláspontját és pártoskodási túlkapásait ostorozta. Hogy a gentryt a szellemi munkásságba bele vonja, 1875. júl. 1. alapította a Szatmármegyei Közlönyt Nagy-Károlyban, melynek azon év végeig, majd ismét 1880. júliustól 1882. aug. 6-ig szerkesztője volt; a lapnak főtörekvése volt a magyarosítás; a társadalmi vezérczikkeit majd mindig maga írta s politikai polemiákat is folytatott.
Önéltrajzi adatok.
