Karácsoni Károly (telekfalvi),
Karácsoni Károly (telekfalvi),
az oláhországi sóbányák főnöke, szül. 1809 okt. 3. Udvarhelyen, hol atyja K. Sámuel ev. ref. tanár volt; K. itt tanult atyja vezetése alatt 1831-ig, még a theologiát is hallgatta. 1831-ben Szebenbe ment kincstári gyakornoknak, honnan félév mulva Selmeczre távozott a bányász akadémiába, hol négy évig, 400 tanuló között, mindig az elsők közé tartozott. 1835-ben Maros-Ujvárt lett bányászgyakornok; 1836-ban már Dézs-Aknán volt 1838-ig; ekkor 400 frt jutalomdíjjal mint második bányatiszt visszament Maros-Ujvárra, hol ismét 150 frt jutalomdíjat nyert. 1842-ben lett első bányatiszt és 1846-ban dézsaknai ellenőr. Maros-Ujvárt ő készítette és hajtotta végre ama merész tervet, melylyel a régi bányák omladozó tetején vegig utat vittek. 1850-ben kolozsi helyettes bányanagy volt, 1852-ben szintén e minőségben Dézs-Aknán működött. Innen az akkori oláhországi fejedelem, Stirbey kérelmére átment Oláhországba mint az ottani sóbányák vezető testültének főnöke s ez időtől fogva egyik kitüntetés a másik után érte. 1857-ben az obnamarei sóbányát, melyhez már semmi remény se volt, a minden felől berohanó árvíztől megmentette s biztosította. A fejedelem érdemeiért újabb nyolcz évre felfogadta, egy arany napi díja kettőre emeltetett és háromszáz arany jutalommal tisztelték meg. Kérelmére a harmincz fogolynak, kik a bánya megmentésénél közreműködtek, lábairól a lánczot levették, szabadok lettek és K. belőlük ügyes mesterembereket képezett. Ő rendezte Oláhország összes sóbányáit és a jelenleg bányatisztek mind az ő tanítványai. De csalódnia kellett működésében, mert 20 évi szolgálata után Románia nem részesítette nyugdíjban és ezért állásáról lemondva visszatért hazájába Dézs-Aknára.
Munkája: Istoriculu salineloru din Romania. Bucuresci, 1870.
Hazánk és a Külföld 1865. 32. sz. arczk. (Koós Ferencz).
Koós Ferencz, Életem és emlékeim II. 357. l. és Salinele romane si Carol Caratşioni. Bucuresci, 1871. kőnyom. a rczk.
