Krisztinkovich Ede idősb,
Krisztinkovich Ede idősb,
ügyvéd, előbbinek testvéröcscse; iskoláit Székesfejérvárt és Győrött végezte. 1848-ban közügyvédi és hadbirói oklevelet nyert és beállott a 39. honvéd-zászlóaljba közharczosnak. A komáromi capitulatio alkalmával mint főhadnagy tette le a fegyvert. 1853-ban az osztrák kormány eltiltotta őt az ügyvédi gyakorlattól; 1858-ban újból ügyvédi gyakorlatra bocsáttatott Győrött. Az 1860. októberi diploma után vezérszerepet vitt Győrvármegye közéletében. Beutazta a külföldet, részt vett a genfi nemzetközi békecongressuson. A Rábaszabályozás megalkotásán munkálkodott; röpiratával élénk agitatiót fejtett ki s e társulatnak 1873 óta igazgatója. 1881-ben a győrszigeti választókerület országgyűlési képviselőnek választotta. Vízjogi tervezetét az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter a tervbe vett vízjogi törvény előkészítésének anyagául elfogadta s kinyomtatta.
Czikkeket írt a bécsi M. Sajtóba (1856. 182. és köv. sz. Győri levelek cz. Az egyházi alapítványok viszonya a moratoriumhoz, A nem urbéres földeken fekvő tartozások megváltása, A censualisták és contractualisták jogi állapota. A jobbágyi örökösödésről jogi értekezéseket, majd Magyarországi ügyek cz. nevelésügyieket írt); írt a Családi Körbe; a függetlenségi irányú politikai lapoknak munkatársa volt.
Munkái:
1. Az életből. Pest, 1871. (Social-politikai tanulmány.)
2. Túldunai közép- s felvidék vizeinek szabályozásáról. U. ott, 1872.
3. A közjogi ellenzék programmja. U. ott, 1881. febr. 17. (Kr. Ede elnök).
4. 1881–1883. évekből beszámol Krisztinkovich Ede. U. ott, 1883.
Egyik felügyelője volt a győri Szabad Polgárnak 1872. febr. 1-től aug. 25-ig; a lapvezér volt a győri Hazánknál 1880. jan. 3-tól febr. 28-ig és 1882. ápr. 18-tól decz. 30-ig; szerkesztője és kiadó-tulajdonosa volt a győri Közvélemény cz. politikai lapnak 1893. ápr. 13-tól decz. 28-ig (mely a katholikus érdekeket szolgálta).
Unokaöcscsének ifj. Krisztinkovich Edének szives közlése.
