Lázics Gergely,
Lázics Gergely,
görög-keleti szerb egyházmegyei tanfelügyelő, szül. 1796. nov. 26-án Cserevityen (Szerénm.); mások anyagi támogatásával Karlóczára került és itt járta a gymnasiumot. Egyik pártfogója Rogulics, a gazdag ireghi (Szerémm.) kereskedő, lehetővé tette neki, hogy Egerben folytatta és végezte középiskolai tanulmányait; közben az anyagi gondok nyomása alatt elfogadta az egri görög-kath. templomban a kántori állást. Tanulmányainak végeztével visszatért Karlóczára, hol több évig néptanító volt. Stratimirovics, a karlóczai szerb metropolita, 1821-ban kinevezte az ottani szerb gymnasiumban a mathesis, természetrajz és természettan tanárának. 1825-ben a karlóczai görög-keleti szerb egyházmegye tanfelügyelője lett. A hazai szerbek közt jó híre volt mint tudósnak és írónak. L. nyelvészeti tekintetben az által szerzett érdemet, hogy a természet-historiai systematikus neveket szerb nyelvre híven fordította. Meghalt 1842. decz. 15. vagy 27-én Karlóczán.
Munkái:
1. Kratko rukovodostvo k physiki. Buda, 1822. (A természettan vezérfonala.)
2. Index vegetabilium sua sponte circa Carlovicium. U. ott, 1833.
3. Prosta naravna istorija, ili opisanije najvaznijih naravnih telesa. U. ott, 1836. (Népszerű természethistoria).
4. Dijalog Ciceronov o priateljstvu. U. ott, 1836. (Cicero beszélgetése a barátságról.)
Néhány munkája kéziratban maradt, melyeket később a belgrádi szerb irodalmi kör adott ki.
