Lészai Dániel
Lészai Dániel (fogarasi),
orvosdoktor, kir. tanácsos, szül. 1798-ban Szászvároson; itt végeze középiskoláit; azután Nagy-Enyeden jogot és theologiát hallgatott. 1825-ben Bécsbe ment az orvosi tudományok tanulására, hol 1829-ben orvosdoktori oklevelet nyert. Szülővárosa még mint IV. éves orvosnövendéket orvossá választotta. 1848–49-ben mint országgyűlési képviselő ott volt Debreczenben és Szegeden is. A szabadságharcz után egy ideig bujdosott. 1850-ben amnestiát kapott és folytatta orvosi működését. Mint szászvárosi orvos és fogorvos különösen a fogak betegségeivel foglalkozott. Az erdélyi múzeum-egylet igazgató tagja, a szászvárosi evangélikus ref. egyház főgondnoka s a pesti orvosegylet tagja volt. Meghalt 1872. nov. 9. Szászvárosban 75. évében.
Czikkei a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (IV. 1844. A fogorvosság vagy fenésedés okairól, Hanemann fölfedezéseinek megvizsgálására indítvány, X. 1865. Erdély hévvizei, jelesen az algyógyiaknak részletesb megismertetése), a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban (1851. II. 2. sz. Aphorismen über die ätiologischen Momente der Zachncaries.).
Munkája: Dissertatio inaug. anatomico phys.-pathol. de dentitione prima et secunda inestigationibus novis illustrata. Vindobonae, 1829. Négy tábla rajzzal. (Ism. M. Kurir, II. 36., 37. sz. Ujabb kiadása, U. ott, 1830. Dentitio prima et secunda ... cz.)
Kéziratban az erdélyi múzeum kézirattárában: 1837-ben kelt jegyzete az Algyógyon levő római feliratos kőről; két levele Kemény József grófhoz 1842., 1844., levele dr. Hankó Józsefhez 1844. a tordai római régiségekről, egy melléklettel.
Szinnyei Könyvészete.
Kazinczy Ferencz, Erdélyi levelek. Bpest, 1881. 171. l. (Nemzeti Könyvtár XII.)
Hunyad 1881. 52. sz. (Kazinczy két levele 1816–17.)
Dósa Dénes, A szászvárosi ev. ref. Kun-kollegium története. Szászváros, 1897. 189. lap és gyászjelentés.
