Magyary István,
Magyary István,
bölcseleti mester, pozsonyi kanonok, szempczi (Pozsonym.) származású. A theologiát 1770–1775-ig a bécsi egyetemen és Rómában hallgatta. 1770-ben mint seminariumi alumnus baccalaureusi és bölcseleti magisteri fokot nyert. Visszatérve seminariumi aligazgató, 1776-ban Bottyán József gróf udvari káplánja volt. 1777. márcz. 19. kemenczei (Hontm.) plébánosnak neveztetett ki. 1800. decz. 9. a nemes fölkelők tábori főpapja, 1801-ben pozsonyi kanonok lett, de még beiktatása előtt Meghalt 1801. ápr. 7. Luxenburgban.
Munkája: Jó, és bölcs magyar király, sz. István, ki a keresztény hittel a nemzet polgári boldogságát is országában hozta. Így szóllott a bécsi nemes magyarsághoz nemzeti ünneplése alkalmatosságával ... a tisztelendő kapuczinus atyáknak templomában Kis-Asszony havának 23-napján 1795. eszt. Bécs, 1795.
Uj M. Sion 1886. 827. l.
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 305. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum 758. l.
