Magyary-Kossa Péter (nagy-sarlói),
Magyary-Kossa Péter (nagy-sarlói),
ev. ref. superintendens, M. János földbirtokos (ki száznégy évet élt, 1606–1710-ig) és literáti Fogthűi Katalin fia, szül. 1767-ban; Debreczenben 1689. júl. 12. a felső osztályba lépett és ugyanott végezte a theologiát 1696-ban, mikor a belgiumi akadémiára ment és aug. 29. iratkozott be a franekerai egyetemre, hol Campegius Vitringa tanítványa volt. Visszatérve Ekelen, majd Aranyoson (Komáromm.) volt ref. prédikátor, 1702-ben esperes és 1711. nov. 3. a felső-dunamelléki kerület superintendensének választatott; felszentelése csak 1713. ápr. 2. történt meg a Kocson (Komáromm.) tartott generális gyűlésen Patay János dunamelléki superintendens által. Az elhanyagolt egyházkerületet ő hozta rendbe; ő alatta kezdtek az egyházak rendes jegyzőkönyveket és anyakönyveket vezetni. Az elűzött lelkészek helyett Komáromban is többször tartott isteni tiszteletet. Meghalt 1720. jún. 12. Aranyoson (Komáromm.).
Munkája: Dissertatio Theologica De KATAPA TOY NOMOY Seu Execratione Legis Quam, ... Sub Praesidio ... Johannis Kocsi ... Publicè ventilandam proponit ... Debrecini, 1696.
Mikor püspök lett, kánonokat készített, melyeknek főbb részei: 1. De senioribus, 2. De ministris ecclesiarum, 3. De grege Christi, 4. De Scholarum ribus, 6. Regulae generales. Ezek az említett kocsi gyűlésen kihirdettettek, de valószinűleg kéziratban maradtak.
Tóth Ferencz, A helvecziai vallástételt tartó túl a dunai püspökök élete. Győr, 1808. 162. lap.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 496. l.
Történelmi Tár 1886. 800. lap, a debreczeni ev. ref. főiskola jegyzőkönyvéből és Magyary-Kossa Sámuel szives közlése.
