Molnár Sámuel,
Molnár Sámuel,
ev. ref. lelkész, szül. 1823. júl. 8. Garam-Szent-Györgyön (Barsmegye) egyszerű földmíves szülőktől; helyben az elemi iskola elvégzése után Kiss István tanító elkészítette a két latin osztályra, azután Losonczot kereste fel, hol a lyceumi tantárgyakat oly sikerrel végezte, hogy a hasonnevű beteg tanár helyett egy évig a III. és IV. osztály tanítását reá bízták. A hittanszaki folyam elvégzése végett Pápára ment, hol Demjén Ferencz lelkészszel együtt Homiletikai társulatot alakítottak, melynek Demjén elnöke s ő jegyzője volt. Már ekkor több egyházi beszédet fordított németből, de csak egy maradt meg a Homiletikai társulat kiadványában (1848. 10. sz.). Az 1847–48. iskolai évben a III. osztály tanítója volt; de ezen hivatala csak 1848. pünkösdig tartott, mert tanítványai a szabadságharcz kitörésekor szüleikhez vonultak. 1848. aug. 27. Ujbarsra ment Török József esperes mellé káplánnak. 1850. máj. 18. Varsány választotta lelkészeül, honnét 1859-ben Garam-Lökre s 1871-ben Vámos-Ladányba ment. 1869-ben aljegyzőül, 1871-ben pedig főjegyzőül választatott, mely hivataláról 1881-ben lemondott.
A Csécsy által szerkesztett Téli Ujság és Czelder Vasárnapja, melynek főmunkatársa volt, sürűn közölte népies elbeszéléseit, a Kölesdi Prot. Pap és Czelder Lelkészi Tára papi dolgozatait. A Prot. Egyh. és Isk. Lapba írt több czikkein kívül czikkei a Házi Kincstárban (1865. Ének, Sírvers, 1872. elb.); a Ker. Családban (1872, elb.); a Téli Ujságban (1880. elb, és egyházi beszéd); a Prot. Papban (1881. A halálra ítélt körüli eljárás); a Vasárnapban (1882. 1885. elb. és egyházi beszéd, imák sat.).
Kéziratban több mint 300 egyházi beszéde van.
Uj M. Athenás, 512. l.
