Moór Anna (alsó-őri),
Moór Anna (alsó-őri),
szinésznő, az első magyar szinésztársaságnak Kelemen László igazgatása alatt tagja volt és az első előadáskor a Simai Kristóf Igazházijában 1790. okt. 21. már fellépett és nyomban szépségével és tehetségével hódított; mikor a magyar társulat 1792. máj. 5. újra játszhatott, a legnagyobb sikert M. aratta mint drámai hősnő; ekkor (a decz. 22. szerződés szerint, mely a pestmegyei levéltárban megvan) 30 frt havi fizetése volt. 1793-ban Rehák József fiatal ügyvéd irodát nyitott Pesten az Ürményi-féle házban és nőül vette Moór Annát, ki 1796-ig maradt szinésznő s ekkor a magánéletbe vonult vissza. A pesti jóltévő asszonyi egyesületnek is tagja volt. Rehák 1824-ben megvette a Buda melletti vörösvári kuriális birtokot, az azzal járó postaházzal együtt és 1828-ban ő maga is Vörösvárra költözött feleségével, ki itt halt meg 1841. máj. 27. 68 éves korában és az ottani családi sírboltba temettetett; sírját márványkő jelzi. (Rehák József 1854. nov. 20. halt meg 88 éves korában és neje mellé temettetett). A vörösvári Rehák-féle ház, a hozzá tartozó birtokkal együtt, Rehák oldalrokonaira szállt s most Illés Márton három gyermekéé, kiknek anyja néhai Rehák Henrika volt.
Dugonics András regényei után Bátori Máriát (1794) és Berényi Jolántát (1795) M. alkalmazta szinre. Benkő Toldi Miklós cz. szinművét is említi, melyet szintén Dugonics után alkalmazott szinre (1794); a Predikátum és a Papagály (1794) czíműeket is említi.
Arczképe: Donát János 1815. festménye, Rehák Rikárd nyug. cs. és kir. őrnagy birtokában Budán.
A Rehák-család női tagjai máig is kegyelettel őrzik ama ruhadarabokat, melyeket egykor M. a szinpadon viselt.
Endrődy János, A Magyar Játékszin. Pest, 1792–93. I. k. XIII. l., III. k. XXI. lap.
Benkő Kálmán, Magyar Szinvilág. Budapest, 1873. 101., 104., 118. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1876. 22. sz.
Kazinczy Ferencz, Pályám emlékezete. Bpest, 1879. 298. lap. (Nemzeti Könyvtár III.)
Bayer József, A nemzeti játékszin története. Bpest, 1887. I., II.
Budapesti Hirlap 1890. 298. sz.
Vasárnapi Ujság 1890. 50. szám (Lázár Béla) arczk. (Donát János festménye után).
