Nagy Boldizsár (felső-büki),
Nagy Boldizsár (felső-büki),
bölcseleti doktor, székesfejérvári kanonok, szül. 1738. febr. 14. Sopronban, hol a jezsuiták gymnasiumában kitünő sikerrel tanult és a rend alumnusai közé vétetett fel. Kassára küldték a bölcselet tanulására s Nagyszombatba a theologiára. 1766-tól Komáromban, Sopronban és Nagyszombatban a humaniorák tanára volt. 1769-től a nagyszombati kir. nevelőintézetben a nemes ifjakat a bölcseleti s mathematikai tantárgyakban oktatta; utóbb áthelyezték az egyetemhez, hol doktori fokot nyert és a rend feloszlatásaig (1773) a mennyiségtant tanította. Pályázat útján elnyerte a győri akadémia bölcseleti tanszékét. 1777-ben Mária Terézia királynő kinevezte székesfejérvári kanonokká, hol 1821. okt. 19. meghalt.
Munkája: Pietas ven. capituli Alba-Regalensis in obitum et solennia exequiarum primi praesulis sui dni Ignatii Nagy de Sellye habita die XVI. Decembris 1789. Albae-Regali. Pestini.
Pauer Joannes, Historia Dioecesis Alba-Regalensis. Albae-Regiae, 1877. 329. lap.
Petrik Bibliogr.
