Nyáry Antal (nyáregyházi báró),
Nyáry Antal (nyáregyházi báró),
valóságos belső titkos tanácsos, koronaőr, Nyáry Ignácz táblabiró és Tihanyi Rozália fia, szül. 1803. jan. 15. Varsányban (Hontm.); a gymnasiumot Selmeczbányán, a bölcseletet Pesten, a jogot Sárospatakon végezte. 1823. Hontvármegye aljegyzője, 1824. szolgabirája, 1830. főszolgabirája s 1835. alispánja lett, s a magyar nemes ifjak szokása szerint a vármegyei hivatalok fokozatain képezte ki magát magasb hivatalokra. 1837-ben kir. kamarássá, 1845. a kir. itélő tábla birájává neveztetett ki. Széchenyi István gróf nemzetgazdasági eszméihez buzgón csatlakozott, angol mintákra rendezte be birtokai kezelését, nagy költséggel hozatott Svájczból piros-tarka berni teheneket, Spanyolországból drága tenyészjuhokat s mintajuhászatot állított; arabs-angol ménesét az egész országban ismerték. Ő volt az elsők közt az országban, a ki a nemes baromfi-tenyésztésre kiváló gondot fordított. Fegyverneki birtokán nagy bivalygulyát tartott. A politikában azonban erős és következetes conservativ volt és 1848-ban hasonló elvű társaival együtt visszavonult. 1849-ben ismert lojalitásánál fogva a pozsonyi közigazgatási kerületbe biztossá nevezték, de Ny. jó magyar hazafi is volt s látván a Bach-korszak nemzetellenes és hazája beolvasztására törekvő czélzatait, ott hagyta e gyűlöletes hivatalt és az 1850-es években teljes visszavonultságban élt. 1861-ben a m. kir. ítélőtábla helyreállíttatván, hol már előbb is biráskodott, elfoglalta régi helyét és 1862-ben a szintén feltámasztott hétszemélyes tábla közbirája, 1863. pedig ugyanennek egyik tanácselnöke, 1866. koronaőr (protestáns részről), valóságos belső titkos tanácsos, a bekövetkezett koronázás alkalmával a Szent-István-rend középkeresztese lett. 1872. jan. 24. megválasztották a főrendiházi legfelsőbb fegyelmi biróság tagjának. Meghalt 1877. szept. 3. Pilisen. Jótékony czélokra tetemes összeget adományozott.
Irt több gazdasági czikket.
Munkája: Juhtenyésztési szabályok egy Magyarországon felállítandó juhtenyészeti egyesület számára. Hely és év n. (Ugyanez németül is megjelent).
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 188. l.
Vasárnapi Ujság 1877. 39. sz. arczk. (Thallóczy).
Szinnyei Könyvészete.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangu családok. Bpest, 1888. 381. lap.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 280. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.
