Osvald Béla,
Osvald Béla,
kegyes tanítórendi tanár, született 1845. okt. 3. Budapesten, hol a gymnasium alsó osztályait, az V. és VI. Székesfejérvárt végezte. 1864. aug. 31. lépett a rendbe. A szerzetesi próbaévet Váczon, a gymnasium VII. és VIII. osztályát Kecskeméten végezte, honnét 1867-ben Nagy-Kanizsára, 1868. Nagy-Becskerekre helyeztetett, hogy a tanítással megismerkedjék. A theologiát Nyitrán és Szent-Györgyön hallgatta s 1871. aug. 17. felszenteltetett és Selmeczbányán foglalta el tanári székét, hol két évig, Nagy-Becskereken háromig és Magyar-Óváron öt évig működött. Innét 1881-ben áthelyeztetett Nagy-Károlyba a történelmi tanszékre. A koritniczai fürdőben keresett betegségében gyógyulást és innét visszutaztában Rózsahegyen 1886. aug. 13. meghalt.
Czikkei a selmeczi r. kath. gymnasium Értesítőjében (1873. Mint kezelendő sikerrel a magyar nyelv a vegyes ajkú gymnasiumok kezdő osztályaiban), a magyar-óvári kegyesrendiek gymnasiumának Értesítőjében (1877. Az összhangzó házi és iskolai nevelésről, 1881. A hazugságnak mikénti kiirtása a gyermeki szívből).
Kalmár Endre, Az Urban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1887. 5. l.
A nagy-károlyi főgymnasium Értesítője 1887. 79. l.
