Ozdi Ferencz (gálfalvi),
Ozdi Ferencz (gálfalvi),
az erdélyi udvari kanczelláriának protokollistája, szül. 1741. jan. 11. Kiskeden (Udvarhelyszék); tanulmányait Kolozsvárt végezte, ezután a királyi ítélőszéknél joggyakorlatra lépett. Hosszú tünődés után arra határozta el magát, hogy a kath. vallásra tér, a miért szülei kitagadták; e miatt 1762. febr. 18. elhagyta Erdélyt és egy ideig Nagyváradon tartózkodott. Innét Patachich Ádám váradi püspök közbenjárására Bécsben a császári kápolnában Mária Terézia királynő és fia II. József jelenlétében azon év máj. 28. megkereszteltetett és arany lánczczal megajándékoztatott. Az erdélyi udvari kanczelláriánál nyert alkalmazást, egyszersmind a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait és különösen az államtudományokban való képességének hivataloskodása alatt fényes jeleit adta.
Munkája: A nagy parancsolatnak tudniillik a felebaráti szeretetnek igaz magyarázatja, mellyet hajdan írt Muratorius Lajos Antal ... most pedig fordított ... Bécs, 1776.
Horányi még következő fordításait említi: Muratorinak A pestisről írt könyve; Buffiernek A keresztényi vallásnak igazságáról győzedelmes mutogató okokkal írt munkája; Bellegard apát úrnak A nevetséges dolgokról és azokat kerülő módokról szólló könyve, mellyben a mostani személyek hajlandósága és erkölcse ábrázoltatik; Dell-Ossanak A nagyvilági csaló semmiről, avagy a mostani boszorkányságról írt tudós könyve; Bossuet, Az ellen-mondók hitbéli tudományok történt dolgainak fontos leírása; (mindezen munkák megjelenéséről nincsen tudomásom, valószinűleg kéziratban maradtak).
Horányi, Memoria II. 716. l.
Danielik, Magyar Irók II. 242. l.
Petrik Bibliogr.
