Pálffy Pál (erdődi gróf),
Pálffy Pál (erdődi gróf),
Pozsony vármegye örökös főispánja, a szent István-rend vitéze, császári királyi kapitány, P. Miklós gróf cs. kir. kamarás és Rossi Teréz grófnő fia, született 1827 június 27. Bécsben; cs. kir. kamarás és lovas kapitány volt; nőül vette 1855 máj. 9. Károlyi Geraldina grófnőt. Boldog családi életet élt Malaczkán. Nagy volt barátainak köre. Mint a magyar sportsman egyik mintaképe, mint a fóthi rókakopók egykori jeles vadásza, a versenypályának buzgó pártfogója, az általa néhány évvel halála előtt alakított ménesnek mindinkább szebb eredménynyel tenyésztett ivadékai által a legjelesebb sportkedvelők közt foglalta el helyét. De mindenek felett a malaczkai vadásztérnek nagyszerű fővadállománya, jelesen rendezett vadászatai, cserkészetei és szivélyes vendégszeretete által, melyhez ama jeligét választotta, melyet őseinek egyike a károlyházi vadászkastély kapuja felett tüzetett ki: «Sibi et amicis», a legkitünőbb vadászúr hírét szerezte meg. Meghalt 1866 ápr. 4 Bécsben.
Czikkei a Vadász- és Versenylapban (1858. Általános nézetek a fővad ápolásáról és vadászatáról, 1859. Zergevadászat, térképpel, 1861. Zergevadászatok, 1862. Angol ménesek és lovak).
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 69., 80. l.
Vadász és Versenylap 1866. 10. sz. és gyászjelentés.
