Paulik Gábor,
Paulik Gábor,
róm. kath. plébános, szül. 1818. jan. 1. Kékkőn (mások szerint Tiszovnyikon, Nógrádm.); 1835-ben növendékpap lett az esztergomi főegyházmegyében; a bölcseletet Nagyszombatban, a theologiát 1837-től Pesten végezte. 1842. júl. 3. fölszenteltetett. Káplán volt Nádason (Hontm.) és Komjáton (Nyitram.); 1844-ben plébános lett Tótmegyeren, hol méhészettel is foglalkozott és a Dzierzon-üzemnek hazánkban egyik úttörője s éles megfigyelője volt, kinek méhese évtizedeken át a tanulni vágyó méhészek valódi Mekkája volt; nevét viseli az átmeneti kaptárforma, melynek alsó része lapos fedelű, 38–40 ezer köbczentiméter ürtartalmú harangkas. Meghalt 1882. máj. 26. Tótmegyeren,
Munkái:
1 Kazeu k slavnosti provotín velebn. p. Stephana Tótha novoposvateného Knáza v Modrom Kameni na deň Mena Jěziš r. 1859. držaná. Buda, 1859. (Egyházi beszéd Tóth István lelkész beiktatásakor Modorban).
2. Kázen, ktorú pri pohrebe Prévelebnéha Pána Ondreja Cabana, farára Komjatického, v chráme sv. Alžbety dňa 5. Mája 1860. držal. Buda, 1860. (Gyászbeszéd Cabana András komjáti lelkész felett).
3. Antwort auf die «Neutra-Trenchiner Zeitung» Nro 2. u. 3. vom Jahre 1873. Pressburg, 1873. (Ism. Uj. M. Sion 227. l.).
Petrik Bibliogr. IV. 72. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 387. lap.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 863. l. (Rodiczky Jenő) és gyászjelentés.
