Rákóczi György (rákóczi és felső-vadászi II.),
Rákóczi György (rákóczi és felső-vadászi II.),
erdélyi fejedelem, előbbinek és serkei Lorántffy Zsuzsánna fia, szül. 1621. jan. 30. Sárospatakon; már 1640. Erdély legfontosabb végvárának, Váradnak főkapitánya és egyúttal bihari főispán volt. Még atyja életében, 1642. febr. 19. fejedelemmé választatott. 1643. febr. 3. nőül vette somlyai Báthory Zsófiát, ki az ő kedvéért, vagy még inkább anyósa, a kegyes Lorántffy Zsuzsánna akaratából, színleg áttért az ev. ref. vallásra. Atyja, midőn 1644. hadat indított a császár ellen, reá bízta Erdély kormányzatát. 1648. okt. 11. trónra lépve, első gondolata volt atyjának a lengyel korona megszerzésére fordított munkásságát folytatni. E végből 1649. szövetségre lépett Chmielnicki Bogdánnal, a kozákok hetmánjával. Aztán Moldva és Havasalföld hűbéres vajdáit is szövetségébe vonta. A huzamosabban előkészített ügy 1657. vált aktuálissá. R. ekkor Károly Gusztáv svéd király biztatására megkezdte a háborút János Kázmér lengyel király ellen. A szövetséges oláh fegyveresekkel együtt közel 40,000-nyi hadseregét jan. 18. indította útnak. Az előcsapatot Kemény János a későbbi fejedelem vezette, a fősereg jan. 29. ért lengyel földre. Kemény János jún. 17. a svédekkel egyesülve elfoglalta Varsót. Csakhamar azonban, részint a svéd sereg váratlan visszavonulása, részint a Visztulánál júl. 3. szenvedett vereség arra szorította Rákóczit, hogy megalázó feltételek mellett kössön békét a lengyel királylyal. Nagy kudarcza végleges bukását idézte elő. Mivel a háború a törökök akarata ellenére indíttatott meg, a szultán megfosztá R.-t a fejedelemségtől, hadat küldött ellene s az erdélyi rendeknél letételét sürgette. Ezek a portától szorongatva, 1657. nov. 3. az öreg Rhédei Ferenczet fedejelemmé választották ugyan, de hogy R. visszatérését semmi se gátolja, nem eskették fel. Midőn a porta e választást megerősítette, egyúttal Borosjenő várát követelte. Ennek átadására azonban a rendek semmikép sem voltak hajlandók, sőt a medgyesi gyűlésen 1658. jan. miután Rhédey lemondott a fejedelemségről, visszahelyezték a trónra Rákóczit. De a porta nem engedett. Erdély rendei 1658. okt. 5. a nagyvezér szigorú fenyegetésére Barcsay Ákost választották fejedelmökül. Midőn azonban ez R-t még magyarországi uradalmaiból is ki akarta forgatni, a vérig ingerelt R. hadat gyűjtött s Barcsayt megrohanván, megszalasztotta, mire aztán 1659. szept. 24. a marosvásárhelyi országgyűlésen egyszerűen visszaült fejedelmi székébe. Azonban a török hatalommal szembe nem tudta magát fenntartani. Nagy-Szebennek öt hónapig tartott sikertelen ostroma után 1660. május 22. Gyalu és Fenes között megütközött a budai basával. Midőn itt seregének egyik szárnya megszaladt, ő a futók közé vágtatott a rend helyreállítása végett. E közben körülfogták és összevagdalt fejjel hanyatlott le lováról. A magyar had ágyúinak hátrahagyásával szétfutott. Rákóczit az ónodi lovasok szekéren vitték Váradra, hol jún. 7. sebeiben meghalt. Kardját, melyen ez a felírás olvasható: «Georg. Rákóczy II. 1640», II. Miklós czár az ezredévi ünnepek alkalmából ajándékozta vissza a magyar nemzetnek.
Munkái:
1. Copia desz jenigen Manifests welches Ihr Fürstl. Gn. Georgius Ragoczy Fürst in Siebenbürgen, an die Stände desz Königreichs Pohlen überschicket. Sampt der Beantwortung auff vorstehendes Manifest. (Bécs), 1656.
2. Illustr. ac Seren. Principis Georgii Ragotzi Litterae. Ad omnes Regni Poloniae proceres. Ex Castris prope Leopolim scriptae. Hely nélkül, 1657. (A levél kelte: die ultima Januar 1657.)
3. Copia literarum Cels. Transylvaniae Principis Georgii Rakocii Comitis Siculorum ... Ad Rev. admodum, Ill. & Nob. Dnn. Sacri Romani Imperii Electorum, Principum & Ordinum ad praesentem Deputationis Imperialis Conventum Deputatos Consiliarios, Legatos & Mandatarios. Hely n., 1657. (Hasábosan latin-német szöveg. Külön német kiadás: Hely n., 1657. A levél kelte: «Gegeben in Vnserm Lager zu Prodeck am Bug, den 7. Maji. Anno 1657.»).
4. Copia Literarum Cels. Transylvaniae Principis Georgii Rakocii, Comitis Siculorum, Ad Ill. Et. Exc. Comitem in Zamoscie, Tarnow, Et Ostrog, D. Joannem Zamoyski, Regni Poloniae Pocillatorem, Gubernatorem Calussiensem, ... De Dato ex Castris ad Krasnikum positis, die 23. Aprilis 1657., 4-rét 6 levél. (A 3. levélen kezdődik a latin levél német fordítása; a 4-iken pedig van Zamoyski János felelete latinul és németül).
5. Copiae Literarum Ad Regiam Majestatem Sveciae & Suam Seren. Elector. Brandenburgensem, a Principe Transylvaniae missarum. Anno 1657. (Három levél.)
6. Abdruck Zweyer an Ihre Königl. Maytt zu Schweden ... von Seiner Fürstl. Gn. Georgio Rakoczi jüngst abgegangenen Schreiben. Gedruckt im Jahr 1657. Hely n. (Az elsőnek kelte: Gegeben im Lager bey Landshut den 11. Martii. Anno 1657.; a másodiké: Gegeben im Feldlager bey Orsinow den 23. Martii Anno 1657).
7. Ausschreiben, Welches, Ihr Fürstlich Gnaden in Siebenburgen, Georgius Ragotzovius, Herr in den Grentzen des Königreichs Hungarn ... das Königreiche Polen betreffend, ergehen lassen. Hely n., 1657. (Külön a latin szöveg).
8. Manifest Von Georgius Ragotsky Prins von Transilvanien. Vervattende de Redenen waer om Hy metsyn Chrijchs-Macht int Komisck-Rijck Polen valt. Tot. Cleef. Cleve, 1657. (Ezen hollandi manifestum után következik a latin).
9. Abdruck Etzlicher an die Kön. Maytt. zu Schweden, und Se. Churfürstl. Durch. zu Brandenburg, von des Fürsten in Siebenbürgen Herrn Georgi Rakoczy Fürstl. Gn. geschickter Schreiben. Hely n., 1657. (A latin eredeti ugyanezen évben jelent meg hely n. nyomt.).
10. A két Rákóczi György fejedelem levelezése... Szerkeszté Szilágyi Sándor. Bpest, 1875. Két hasonm.
Levele Petky Istvánhoz, Csík-Szent-Imre 1653. szept. 29. (Hetilap 1853. 56. sz.).
Id. Bethlen Imre gróf, II. R. Gy. ideje Nagy-Enyed, 1829.
Gr. Kemény József, Történelmi és irdolami kalászatok. Pest, 1861. 201., 209. l.
II. R. Gy. diplomácziai összeköttetéseihez. Bpest, 1874. (Mon. Hung. Hist. I. oszt. Diplomataria 23. kötet).
Vasárnapi Ujság 1891., 51. sz. arczk.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár II., III. 1. rész.
II. R. Gy. felelete az "Innocentiae Transylvaniae"-ra (1653–1659). A fejedelem megbízásából írta Basire Izsák. A durhami káptalan levéltárából közli Kropf Lajos. Bpest, 1888.
Szilágyi Sándor, II. Rákóczi György. Bpest, 1891. (M. Tört. Életrajzok).
Pallas Nagy Lexikona XIV. 387. l. (Ballagi Aladár).
