Remenius Dániel,
Remenius Dániel,
ág. ev. lelkész, német-lipcsei (Liptóm.) származású; előbb rektor volt Trencsénben, azután prédikátor Ó-Zólyomban. A vallásüldözés alatt 1672-ben számüzetett hazájából és Briegben (Szilézia) talált otthont. Itt halt meg 1678. okt. 22.
Munkái:
1. Dissertatio de gloriosa Christi resurrectione. Resp. Melchione Raphanides. Trenchinii, 1638.
2. Par positionum, de universalitate mortis Christi contra Calvinianos, resondente Daniele Sartorio. U. ott, 1639.
3. Quaestiones nobiliores de ascensione Christi in coelum; resp. Martiono Mihule. U. ott, 1640.
4. Carmen lugubre in obitum M. Joannis Hodik Superintendentis 1642. d. 16. Mart. U. ott. (A Honores Exequiales cz. munkában, mások beszédeivel és költeményeivel együtt.)
5. Dissertatio, de triumphali Christi ascensione in coelum. U. ott, 1643.
Klein Nachrichten II. 423. l.
Fabó, Monumenta evang. I. 50. l.
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak. 1874. 155. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 149., 170. 178. l.
Új M. Athenás 582. l.
