Roth Ferencz,
Roth Ferencz,
jogi doktor, a szatmárnémeti kir. törvényszék elnöke, született 1860. szept. 29. Nagy-Károlyban (Szatmárm.); középiskoláit ott és Debreczenben végezte. Mint joghallgató ideiglenesen félévig a debreczeni ref. főgymnasiumban a latin nyelvet tanította. A jogászönképző-körben a hitbizományokról írt művével, majd pedig a Keresztesi-Deák alapítványból kitűzött jogi kérdésre «előadatván az Európában létező nevezetesebb öröklési törvények, fejtessenek ki, tekintettel a hitbizományi intézetre azon elvek, melyek szerint alkotható lenne egy öröklési törvény, mely mind a családok fentartása czéljának, mind a nemzetgazdaság követeléseinek legjobban megfelelne» benyújtott művel pályadíjat nyert. Jogi tanulmányainak bevégzése, a jogi doktori és ügyvédi oklevelek megszerzése után jogtanári állásra jelöltetett; ő azonban birói pályára lépett 1882-ben és mint joggyakornok a técsői kir. járásbiróságnál és a máramaros-szigeti kir. törvényszéknél mint aljegyző, a fehérgyarmati és a nagykárolyi járásbiróságnál mint albiró és a budapesti kir. bintető-törvényszéknél, mint biró a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél szolgált; honnét a budapesti kir. ítélőtáblához biróvá, innét pedig a szatmár-németii kir. törvényszék elnökévé neveztetett ki. Tagja volt a Plósz Sándor igazságügyminiszter által a polgári perrendtartás tervezetének megvitatására összehivott szaktanácskozásnak.
Czikkei a Jogtudományi Közlönyben (1884. Az előre kapott értékek betudása a törvényes örök részbe, 1885. Az öröklési jog köréből; A köteles rész, Egy bűnügyi semmiségi jog; 1886. A büntető feljelentések, A bűnügyi elővizsgálatok hiányosságának orvoslásáról, Bűnügyi elővizsgálataink hiányosságáról, 1887. A bűnügyi zárlat, 1889. A közvetlenség a járásbirósági büntető eljárásban, Egy kihágási eset, 1890. A bűnvizsgálatról, A járásbiróság mint bűnügyi vizsgálóbiró, A büntető eljárás köréből, 1891. A vizsgálóbirák, 1892. Az új büntetőbirói ügyviteli szabályok és a vizsgálóbirói intézmény, 1893. A hamistanuzás a katonai becsületbiróság előtt, 1894. Zárlat az arányosítási perben); írt még a Büntető Jogtára és Jog cz. szaklapokba is.
A m. n. múzeumi hirlap-könyvtár példányaiból és önéletrajzi adatok.
