Szente Pál
Szente Pál
ref. lelkész, szül. 1747. Nagy-Harsányban (Baranyam.) a kis-kecskeméti Zenthe családból; tanult hat évig Nagy-Kőrösön; innét a debreczeni főiskolába ment, hol 1768. ápr. 28. lépett a felső osztályba és u. ott tíz évet töltött, viselvén syntaxis praeceptorságot; ennek végeztével 1778. Hajdú-Szoboszlón lett rektor; 1782. Utrechten tanult; onnét azon év aug. 1. Heidelbergbe ment. Hazájába visszatérve, Daróczra (Baranyam.) ment papnak; itt szolgált hat évig, de betegeskedése miatt a darócziak nem állhatták; azért Mohácsra távozott, hol hat évig működött; itt sok kellemetlenség érte, tehát 1805. Karancsra rendeltetett, hol 1815-ig folytatta hivatalát. Ekkor megvakult és káplánok szolgáltak helyette 1821. szept. 18. történt haláláig.
Munkája: Magyar oskola, azaz I. Magyar Grammatika, mely a magyar nyelv természetének fundamentumát felfedezvén a magyart magyarul tanítja. II. Magyar oratoria. III. Magyar poezis, melyek az úgynevezett szép mesterségeket lerajzolják. Ezeket követi: A megholt és élő nyelvek lajstroma, a tudományoknak a négy fő tehetségek való tükörével. A nemzet javára, született nyelvének kipallérozására készítette. Pest, 1792.
Kéziratban: A mohácsi ref. ekklésiának historiája...
M. Hirmondó 1792. 624. l.
Danielik, M. Irók II. 314. l.
Uj M. Athenás 396. l. és a debreczeni ref. egyház jegyzőkönyvéből.
