Szlavkovszky Benedek
Szlavkovszky Benedek
kegyes tanítórendi áldozópap és rektor-igazgató, szül. 1684. Beszterczebányán; 1702. Privigyén lépett a rendbe; a két évi noviciatus után több helyen tanította a humaniorákat; Szentgyörgyön, Privigyén, Korponán, Breznón, midőn az 1710–11. évre Nyitrára került, a hol, miután a philosophiát és theológiát elvégezte, áldozópappá szentelték. Innét Privigyére ment, a hol a rhetorikai osztályt tanította. 1720. a nyitrai rendház főnöke, majd igazgatója s egyúttal a rendi növendékek theologiai tanára volt. 1725. ugyanilyen minőségben Szent-Györgyön működött. 1726. rendfőnök volt Nyitrán. 1730–33-ig Privigyén vitte a házfőnöki teendőket. 1735–36. ismét Szent-Györgyön volt házfőnök. A rend évkönyvei szerint mint költői tehetség az akkor szokásos cabaliszticus verselésben ritkította párját. Kiváló volt a theologiában, philosophiában és a zenében. A rendi káptalan előbb konsultornak, majd asszistensnek választotta meg, a mikor Pestre került. Megfordult Rómában is mint rendi követ. Meghalt 1748. szept. 11. Korponán.
Munkái:
1. Fomes discordiae sibi ipsi acerbus et damnosus, sive vidus intestina accendens odia inter principes Ungariae, ducem et regem consanguinitatis foedere iunctos. Honori... Christiani Augusti... cardinalis. Tyrnaviae, 1718. (Ugyancsak tőle való egy másik cabalistikus versekben írt iskoladrámája nyomatva 1723-ban, de a czímlapja hiányzik. Megvan a kecskeméti piarista-ház könyvtárában).
2. Genethliacon occasione recens nati archiducis Austriae Leopoldi. Viennae, 1716.
3. Epinicion. Collata mutuo gaudia. Posonii, 1717.
4. Purpura cardinalatus Romani gloria. 1718.
5. Naeniae... comiti Ladislao Adamo Erdődy... Ezt követi: In funere... Ladislai Adami e comitibus Erdődiis episcopi Nitriensis. Posonii, 1736.
6. Litaniae Lauretanae beatae Virginis Mariae, literali variatione, versibusque adornatae. Tyrnaviae, 1174.
Nevét Szlakovszkynak és Schwatkóczynak is írták.
Horányi Script. Schol. Piar. II. 682. l.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 849. l.
Csősz, A kegyesrendiek Nyitrán 1879. 514., 525–28. l.
Friedreich Endre, Halápy Konstantin emlékezete. Temesvár, 1903.
Petrik Bibliogr. és Német Károly szives közlése Kecskemétről.
