Tapolcsáni Lőrincz
Tapolcsáni Lőrincz
bölcseleti és theologiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és egyetemi tanár, szül. 1669. júl. 27. Rosindolban (Pozsonym.); a bölcseletet a bécsi egyetemen mint a Pázmányintézet növendéke tanulta; 1790. a Jézus-társaságba lépett és próbaidejét a bécsi szent Anna-féle házban töltötte. A hittudományokat a gráczi egyetemen tanulta, hol a bölcselet- és hittudomány doktorává avattatott. Gráczban kezdette tanári pályáját az erkölcstan előadásával; onnét a nagyszombati egyetemre küldték és ottan, kilencz hó kivételével, melyet mint a Pázmány-intézeti növendékek igazgatója Bécsben töltött, élte folytáig működött. Tanította a bölcseletet, kánoni jogot, hittant; az egyetemi kanczellárságot három évig helyettesként (1712–14.), utóbb még hat évig viselte (1722–27.); az egyetemnek két ízben (1719–21. és 1729.) rectora volt. A kanoni jogban bő és mély tudománynyal bírt; mint az esztergomi szentszéknek tevékeny tagja a legnagyobb elismerésben részesült; az ország primása Szász Keresztély Ágost herczeg szövevényesebb ügyekben mindenkor tanácsával élt. Meghalt 1729. szept. 30. Nagyszombatban.
Munkái:
1. Duodena Conclusionum Animasticarum Quaestionibus curiosis illustrata Et Thesibus ex Universa Philosophia adnexa... 1706. Tyrnaviae.
2. ACaDeMICVs Ens Naturale Per Questiones Philosophicas CoMpenDIose ControVertens... U. ott, (1706.) Három rész.
3. Animastica. Thesibus ex Universa Philosophia proposita... U. ott, 1706.
4. Axiomata Christiano Politica Discursibus Ethicis e Senecae Cordubensis Philosophi operibus collectis, illustrata... U. ott, 1706.
5. Fax Ignatiana opere et doctrina lucens et ardens, sub S. Patriarchae sui Ignatii coelesti favore cum praecipuis aeternae veritatis axiomatis, et quotidianis sancti ejusdem Affectibus periphrasi metrica. U. ott, 1717.
6. Idea stenui fidei div. propugnatoris et amplificatoris S. Ignatius de Loyola. U. ott, 1718.
7. Az igaz hitnek és csalatkozható reguláiról való munkácska. Mellyben megmutattatik, hogy semmit sem lehet hinni, vagy a hit dolgában támadott és támadható egyenetlenségeket el igazítani: ha csak az anyaszentegyház értelmihez, és kézről-kézre adott s a régi szent atyáktól közönségesen bé vett hagyományokhoz, vagy traditiókhoz nem folyamódunk. Ki adatott pedig e könyvecske először deák nyelven edgy Jesus társaságbeli paptól; most pedig azon társaságbeli más t. paptól magyar nyelvre fordítatott. U. ott, 1724. (Névtelenül).
8. Theses theologicae de peccatis, gratia et merito... ex praelectionibus suis academicis elucidatae. U. ott, 1727.
9. Theses theologicae de Deo uno et trino... ex praelectionibus suis academicis elucidatae... U. ott, 1727.
10. Centuria Casuum ex Academicis qua Decretalibus, qua Theologicis Praelectionibus... in universitate Tyrnaviensi. Viennae, 1728. Két kötet. (Mely az előbb megjelent «Quinquagena»-nak Tyrnaviae, 1716. bővített kiadása).
Horányi, Memoria Hungarorum III. 379. l.
Fejér, Historia Academiae 324. l.
Stoeger, Scriptores 360. l.
M. Akadémiai Értesítő. Phil. T. T. Közlöny 1864. 29. l.
Pauler Tivadar, Adalékok. Bpest, 1878. 37. l. és A budapesti m. kir. tudom. egyetem története. Bpest, 1880.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I., 618., 619. l.
Uj M. Athenás 596. l. (Fabó).
Petrik Bibliogr.
