Thirring Gusztávné (Waisbecker Irén),
Thirring Gusztávné (Waisbecker Irén),
előbbinek neje, Waisbecker Antal megyei orvos és Szovják Emilia leánya, szül. 1868. szept. 25. Kőszegen; tanulmányait u. ott és Sopronban végezte; 1891-ben tanítónői oklevelet szerzett, ugyanez évben házasságra lépett Thirring Gusztávval.
Főleg gyermekirodalmi munkásságot fejtett ki. Tanulmányai, beszélyei és meséi jelentek meg a Turisták Lapjában (1892), a Tanulók Lapjában (1895–1896), az Ország-Világban (1903., 1905., 1907), a Kis Lapban (1903), Uj Időkben (1905), M. Lányokban (1905), Divat Szalonban (1905–1907), Budapesti Hirlapban (1905. aug. 4.); számos gyermekmeséje van az Én Ujságomban, a Pesti Naplóban és Az Ujságban.
Munkái:
1. Zur Volkskunde der Hienzen. Bpest, 1897. (Beiträge zur Volkskunde in Ungarn I. 1.).
2. Horthyék rózsái. Beszély. U. ott, 1903.
3. Apró mesék. Képekkel. Bpest, 1903. és 1907. Két kötet. (Filléres Könyvtár 160., 254. k.).
4. Apró mesék, példabeszédek. U. ott, 1906. (Ism. Vasárnapi Ujság 1905. 47. sz.).
M. Könyvészet 1903., 1905.
A m. n. múzeumi könyvtár példányairól és férjének Thirring Gusztávnak szíves közlése.
