Thurzó János (nosziczi),
Thurzó János (nosziczi),
ev. lelkész, később tanító, Th. Miklós és Michalecz Kata fia, szül. 1678. Hlozsán (Trencsénm.); ki főleg a theologiai tudományokra adván magát, 1705. nov. 19. iratkozott be a wittenbergi egyetemre; hazájába visszatérvén, neczpáli lelkész és senior lett, utóbb pedig Trencsénben tanitó.
Munkái:
1. Auspicio Rectoris Magnificentissimi Sereniss. principis Regi Friderici Augusti De Montibus Hor Et Nebo Maximorum Apud Israelitas Principum Mosis Et Aharonis Morte Ac Sepultura Celeberrimis... 1707. Vitembergae.
2. Regulae ac formatione verborum, puta praeteritorum, atque supinorum, puta praeteritorum, atque supinorum, quas olim quidem gymnasium Eperiesiense usu receperat, poetice concinnatas correxit, illustravit, ac hungarica slavicaque interpretatione in usum juventutis scholasticae locupletavit. Puchovii, 1725.
Versei vannak: Augustini Mátyás: Služebnjk Boha Živeho... 1736. czímű munkája végén.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 202. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 350., 352. l. (Neve Turzónak írva).
Petrik Bibliogr.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Irók III. 2. rész 681. l.
