Tóthfalusi Béla,
Tóthfalusi Béla,
kath. lelkész, szül. 1857. júl. 28. Nagy-Váradon, hol a gymnasiumot elvégezvén, mint növendékpap a theologiát Budapesten hallgatta. 1880. aug. 16. fölszenteltetett; segédlelkész, később plébános volt Budapest-Erzsébetvárosban, hol 1904. júl. 6. meghalt.
Czikeket írt a M. Koronába, M. Államba és Havi Közlönybe.
Munkái:
1. Aquinói szent Tamás és a bold. Szűz szeplőtelen fogantatása. Bpest, 1880.
2. A bold. Szűz szeplő nélkül való fogantatása és a kihirdetés korszerűsége. U. ott, 1880.
3. A kath. hitoktatás kézikönyve. Irta Schöberl X. F. Magyarul kiadta. U. ott, 1891. Három kötet.
4. A keresztény- és zsidó vallás összehasonlítása. Ratisbonne Tivadar atya beszélgetéseivel. A Megváltó 1900. évében izraelita polgártársainak szeretettel ajánlja. U. ott, 1900.
5. Különbség a katholikus és protestáns vallás között. Az egyedül üdvözítő katholikus anyaszentegyház kebelébe visszatérni készülő protestánsoknak ajánlja. Schmitz Fortunát után. U. ott, 1901.
6. Reggeli és esti imádságok a kath. nagy közönség használatára. U. ott, 1902.
Szerkesztette a Szent István-Társulat kiadásában havonként kétszer megjelenő Társulati Értesítőt 1892-től.
Álnevei és jegyei: Lipniki, Ákosi, Marosi, x-y és y-a (a nevezett hirlapokban 1875-től).
Uj M. Sion 1886. 852. l.
Zelliger Alajos. Egyházi Írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 529. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 293., II. Pótlék 1904. 744. l.
M. Könyvészet 1901.
Vasárnapi Ujság 1904. 28. sz. arczk.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900. és gyászjelentés.
