Zarándy (Alfred) Gáspár, (családi nevén: Thurnsteini Stefezius Alfred),
Zarándy (Alfred) Gáspár, (családi nevén: Thurnsteini Stefezius Alfred),
okleveles főlevéltárnok, Stefezius Antal német származású római szent birodalmi lovag, huszárkapitány és Görgei Jordán Augusztának fia, szül. 1860. decz. 26. Pozsonyban. Középiskolai tanulmányait a budapesti államgymnasiumban, a nagyszombati érseki konviktusban, a soproni Csöndes-féle intézetben, a soproni benczéseknél, a budapesti Dúshegyi-féle intézetben és az országos köznevelési egyesület gymnasiumában végezte; négy évig jogot hallgatott a budapesti egyetemen; megszerezte a számvevői és utóbb a levéltárnoki oklevelet is. A bevándorolt németnek fiából a legsovinisztább magyar lett és örökség útján nagy vagyon jutott a kezébe (melyet azonban csakhamar elköltött és külföldre ment rövid időre nevelőnek. Később az anyjától kapott apanageból élt). A tiszaeszlári események alkalmával szerepelt először a nyilvánosság előtt. Akkoriban joghallgató volt a budapesti egyetemen és megalakította az antiszemita pártot.; brosúrákkal, plakátokkal valóságos forradalmat szított a fővárosban. Később írónak csapott föl, elbeszéléseket írt, majd történelmi és genealogiai munkákkal foglalkozott. Excentrikus természete volt, a lapokban irt czikkei mindig a szélsőségekben mozogtak s különösen a Szeless Adorján Olvasd cz. féktelen irányú lapjában megjelent közleményei keltettek feltünést. E miatt sok sajtópöre és párbaja is volt. Sajtóvétségért el is ítélték s fogságát a gyűjtőfogházban töltötte ki. 1900 körül eltünt a közszereplés pályájáról, de mikor édesanyja, a ki hosszú évekig az őrültek házának volt a lakója, meghalt, Zarándy vagyoni viszonyai megjavultak és Garamkövesden birtokot és kastélyt vásárolt, oda vonult vissza és ott 1911. aug. 24 meghalt.
Csaknem valamennyi keresztény lapba írt; czikkeinek száma megközelíti az ezeret; írt a Magyarországba, Egyetértésbe, Budapesti Hirlapba, Alkotmányba, Buda és Vidékébe, legutóbb különösen a Szalon Ujságba és a Turulba.
Munkái:
1. Való és mese. Budapest, 1897. (Tíz elbeszélés.)
2. Árpád vére. Hohenlohe. Budapest, 1904. (Czímerrajzzal és leszármazási táblázatokkal.)
3. Szemere Miklós. Írta Antonides. Budapest, 1905.
4. Huba vére. Szemere. Összeállította és többekkel együtt írta. Budapest, 1910. (Díszmű. Számos fénynyomatú képpel, arczképpekkel és hasonmásokkal. Francziául is megjelent Budapest, 1910.)
Keresztények Lapja Bpest, 1905. 18. sz.
Petrik, M .Könyvészet 1886–1900.
Pesti Hirlap 1911. 186. sz.
Budapesti Hirlap 1911. 185. sz.
Esti Ujság 1911. 203. sz. és gyászjelentés.
