adaptáció <lat. ’alkalmaz’ szóból>
adaptáció <lat. ’alkalmaz’ szóból>: a kultúra szempontjából: befogadás; az → akkulturáció második fázisa, egy → kultúrelemnek más kultúrelemekhez vagy egy → kultúrkomplexushoz való alkalmazkodása; az elfogadott kulturális elemek beépítése a befogadók saját öröklött kultúrájának megfelelő részével harmonikus egységben, vagy akár az ellentétes viselkedés (negatív adaptáció) megtartásával is, amely azonban elsimul a mindennapi használat specifikus helyzetei szerint. Rokon fogalma a reinterpretáció és a vallási szinkretizmus. Az utóbbi csak a hasonló vallási rendszerek kapcsolatára vonatkozik, amelynek során a befogadó kultúra behelyettesíti vallásába a másik kultúra vallásának differenciáltabb vagy hatékonyabbnak vélt elemeit. A reinterpretáció viszont általánosan azt a folyamatot jelöli, amelyben kölcsönzött, új kultúrelemeknek a saját kultúrában meglevő vagy abban gyökerező jelentéseket tulajdonítanak, vagy ellenkezőleg, régi formák új, kölcsönzött tartalmakat kapnak. Az eredmény mindkét esetben a kölcsönzött elem tökéletes beolvasztása. (→ még: átvétel, → kultúra változása, → kultúrkontaktus) – Irod. Herskovits, M. J.: Man and His Work: The Science of Cultural Anthropology (New York, 1949); Tax, S.: Acculturation in the Americas (Chicago, 1952).
Ecsedy Csaba
