bot
bot: a gyalogjárást biztonságosabbá tevő, megmunkált, formált husáng. Bizonyos foglalkozások (→ lápi bot, → csörgősbot), tisztségek (bíróbot) nélkülözhetetlen tárgyi kelléke. Pásztorok, csőszök, kerülők, erdőt, hegyet járó emberek nem indulnak el bot nélkül (→ pásztorbot). Készítésének legnagyobb mesterei a pásztorok voltak, akik a kiszemelt fát gyökerénél, bunkóval vágják ki. A bunkósbot egyben védekező fegyvere a gyalogos vándornak. Egyes tájakon, pl. a Felföldön a bot hozzá tartozott a férfiviselethez. A felnőtt ember bottal indult a vásárba, búcsúba, lakodalomba, másik faluba, messze városba, de még a bíróságra is. Volt, aki 3–4 különböző formájú botot is tartott otthon. A pásztorok különösen kedvelték az ólmos végű, fém- vagy csontbetétekkel díszített bunkósbotot. Idősek részére görbe botot maguk a parasztok is készítettek vagy kézműveseknél, falusi ezermestereknél rendelték meg. A botokat gyakran díszítették (Ádám–Éva, → állatalakok, → emberábrázolás, → kígyó). – Irod. Madarassy László: A palóc „binkó” és egyebek (Népr. Ért., 1933); K. Kovács László: Botpárgolás (Népr. Ért., 1935); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, 1965).
Kezdetleges bothajlító készülék (Székelyföld)
Gulyásbot feje ólomberakással (Palócföld, 1860) Bp. Néprajzi Múzeum
Gulyásbot fejének kiterített rajza. A díszítés berakásos munka (20. sz. első fele, Beke Imre munkája, Hortobágy) Déri Múzeum, Debrecen
Bot feje berakott díszítéssel (Hortobágy, 20. sz. első fele) Debrecen, Déri Múzeum
Gulyásbot feje ólomberakással (Alföld) Bp. Néprajzi Múzeum
Paládi-Kovács Attila
