csapóhorog, csáphorog, lazahorog
csapóhorog, csáphorog, lazahorog: partba szúrt erős karóról zsinóron alácsüngő egyetlen erőteljes, kovácsoltvas horogszem, mellyel főleg a folyók örvényes helyein, ill. áradás idején a zavaros vízben halásznak. Élő halat tesznek rá csalétekül, s ez a víz színéhez közel úszkálva magára vonja a ragadozó halak figyelmét. Gyakran kolompot, csengőt kötnek a karóra, hogy az – a horogra akadt hal rángatása miatt megszólalva – figyelmeztesse a halászt. Elnevezése országosan csapóhorog (ill. ennek alakváltozata: csáphorog). A Felső-Tisza vidékén viszont a lazahorog név az általános (a csapóhorog terminus újabban terjed), s így neveznek egyéb, partba szúrt s egy-két horogszemmel vízbe eresztett horogféléket is (pl. fenéklaza). A szerbeknél (prepon) és románoknál (visila, hapca) szintén használatos a csapóhorog, ez azonban nem jelenti az átvétel irányát, hiszen hasonló, egy szem horogból álló horogfélék Európában széles körben elterjedtek (→ még: csukahorog, → kolomposhorog, → lábóhorog). – Irod. Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).
Szilágyi Miklós
