deres
deres: testfenyítő büntetés végrehajtására szolgált, támla nélküli pad vagy lóca, amelyre az elítéltet ráfektették (deresre húzták), kezeit és lábait vaspántok alá szorították, vagy a pad alatt összekötözték és így fenyítették meg. A fenyítés lehetett → botozás, → korbácsolás, → vesszőzés, szegesbot, áztatott kötél, furatos stb. alkalmazása. A derest nyilvános helyen, rendszerint a → pellengér mellett vagy vásárban használták, ezért hogy könnyen húzható legyen, sok helyen négy kerékkel készítették (pl. 1768-ban Veszprémben). Leginkább azok kerültek deresre, akik a kirótt pénzbüntetést nem tudták megfizetni, tehát a szegények, vagy akiket elfogtak és vallattak. Népdalok, népmesék őrzik emlékét: pl. a Hosszúhetényben (Baranya m.) gyűjtött betyárdal így kesereg:
Szobáki csárda mellett
Szegény betyárt megfogták.
Ráhúzták a deresre;
Hat zsandár áll mellette.
Szegény betyárt megfogták.
Ráhúzták a deresre;
Hat zsandár áll mellette.
– Zsandárkáplár, hallja ke(nd),
Engöm lassan vágjon ke(nd)!
Pergálimög, gyócsgatya,
Fáj a testöm alatta!
Engöm lassan vágjon ke(nd)!
Pergálimög, gyócsgatya,
Fáj a testöm alatta!
A deres nevét a deres lóról gúnyból kaphatta; egyébként falóra vagy → faszamárra megszégyenítő büntetésként is ültettek embereket.
Paraszt a deresen (18. sz.-i vízfestmény)
Deres (Hódmezővásárhely, múlt század első fele)
Tárkány Szücs Ernő
