fágy
fágy: 1. halászati műszó; jelentése: nagyméretű kerítőhálót a csónakban rétegesen elrendez, kivetésre előkészít. Finnugor eredetű szó, eredetileg nomenverbum lehetett (’rétegesen egymásra rak’, ill. ’sor, réteg’ jelentéssel). A rokon nyelvi megfelelők jelentése távol áll a halászattót, így az etimológia a halászat története szempontjából keveset mond. A fágy egyébként eléggé elszigetelt nyelvi jelenség: csak a balatoni és – fád, fejfád alakban – a dunai halászok ismerik. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–1888); Horváth Károly: Fágy. Adalékok a finnugor szóbelseji affrikáták történetéhez (Magy. Nyelv, 1953). – 2. Használják az állattartás körében is. A szarvasmarha, amikor nyelvével bekanyarítja szájába a fűcsomót: fel- vagy befágyja.
Szilágyi Miklós
