férfiviselet
férfiviselet: A hagyományos paraszti gazdálkodás korában a felsőruha és egyben az → alsóruha a férfiviseletben is a paraszti háztartás önellátásából származó → vászonruhák voltak, amelyhez télen és ünnepen bőrből és szűrposztóból készült öltözetdarabok járultak. Az egyszerűbb, anyag meghatározta szabású vászonruhák házi készítmények voltak, a bonyolultabb előállítású, drága, ezért öröklődő bőr és szűrposztó ruházat a mesteremberek keze alól került ki. Bár a paraszti férfiviselet alapanyaga országosan általános volt, sőt szabásukat is meghatározta a céhek szigorú szabályzata, egyes darabokhoz kivitelük, díszítettségük miatt csak a legvagyonosabb paraszti réteg juthatott hozzá. – A korán árutermelővé vált, rendszerint mezővárosokban lakó paraszti réteg közvetítette, sokszor áthágva a jobbágyságra kiszabott öltözködési tilalmakat, a nemesi és huszáröltözetet a paraszti férfiviseletbe. Mintegy első viseletváltozásként terjedt el a kisipari, ill. gyári alapanyagot igénylő új szabású → posztóruha a 18–19. sz.-ban a korábbi mellett. – Az újabb viseletváltozást a múlt században meginduló polgárosodás okozta. A magyar szabók varrta, úri viselethez igazodó posztóruha mellett a nyugati eredetű polgári divatot közvetítő német szabók a posztóruha polgári változatait készítették. Így míg a posztóruha kiszorította a szűrposztó és bőr felsőruhákat, csupán alsóruhává fejlesztette vissza a vászonruhákat, alkalmazkodva a mindenkori polgári divathoz, önmaga is megváltozott. Ahol a polgárosodás hatása nem volt elég erős, a két világháború kényszerítő ereje meghozta a paraszti férfiviselet teljes hasonulását a városi férfiviselethez. – Irod. Balogh Jolán: Mátyás-kori, illetve későközépkori hagyományok továbbélése műveltségünkben (Ethn., 1948); Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820–1867 (Bp., 1956).
Férfiak fekete posztóöltözetben (Monor, Pest m.)
Férfiviselet (Bélapátfalva, Heves m.)
Flórián Mária
