gajló
gajló: hosszú nyélre köpüsen felerősített vaskarika, amellyel a nyeregből való tereléskor az elhajított botot a csikós a földről, a rét víze felszínéről felszedi anélkül, hogy a lóról leszállna. Használat után a gajlót a nyeregkápán levő karikába húzzák. Csak Túrkeve és Kunmadaras környékéről ismerjük, s már Herman Ottó is kiveszett csikósszerszámnak mondja. Használják a gajlót a dobrudzsai tatárok is. – Irod. Herman Ottó: Ősfoglalkozások: Halászat és pásztorélet (Bp., 1898); Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Bp., 1906).
Gajló (Túrkeve, Szolnok m.)
Gunda Béla
