Gunda Béla (Temesfüzes, 1911–)
Gunda Béla (Temesfüzes, 1911–): etnográfus, a történelemtudományok doktora (1961). A bp.-i tudományegy.-en, a József Nádor Műszaki Egy.-en és a stockholmi egy.-en tanult. 1939-tól a Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa. 1943-tól a kolozsvári, 1949-től a debreceni egy. néprajzi tanszékének tanára, 1951–54 között a KLTE dékánja. A svéd Kir. Gustav Adolf Akadémia (Uppsala), az Osztrák Antropológiai Társaság tiszteletbeli tagja, a Finnugor Társaság, a Finn Régészeti Társaság, a Kalevala Társaság (Helsinki) tagja. 1978-ban Herder-díjjal tüntették ki. Kutatómunkát végzett a magyar nyelvterület számos részén, a Kárpátokban, a Balkánon, Skandináviában és az É-Amerikai Egyesült Államok indiánjai között. Több alkalommal meghívott előadó európai és USA-egy.-eken. Elsősorban Közép-K-Európa népeinek összehasonlító néprajzával, a néprajz elméleti kérdéseivel foglalkozik. Fő kutatási területei az ősfoglalkozások, település, építkezés. A Néprajzi Múz. Ethnológiai Adattára szervezésének, a magyar néprajzi atlasz és lexikon készítésének egyik kezdeményezője. Hazai és külföldi folyóiratokban megjelent számos tanulmánya az anyagi, társadalmi kultúra és a folklór más területeihez is kapcsolódik. – F. m. A gyűjtögető gazdálkodás. Az elvetett magtól a kenyérig (Bp., 1939); A magyar gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás kutatása (Bp., 1948); Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956); Ethnographica Carpahica (Bp., 1966). – Irod. Korompay Géborné: A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárainak munkássága. 2. Gunda Béla (Debrecen, 1971).
