harmatáztatás
harmatáztatás: a len áztatásának második fázisa. A víz alatti áztatás után a → lentörő súlyokkal végzett alapozó törést követően a lenszárakat a mezőre kiteregetik, hogy eső, harmat, télen hó áztassa és így teljesen lelazítsa a rostokat a még tapadó → pozdorjadaraboktól. Azokon a helyeken, ahol a lent tavasszal vetik, néha még ősszel teszik ki harmatáztatásra, ahol azonban nyáron a tarlóba vetik, csak a következő év tavaszán. 2–4 hétig marad kint a len. A harmatáztatás századunkban sok helyen már kimaradt a lenmunkából, és csak a víz alatti áztatást alkalmazzák, de Ny-Dunántúlon, a Felföld északi hegyvidékein és Erdélyben a Székelyföldön még előfordul. Európa lent termő vidékein egykor szintén általános volt, és a legutóbbi időkig is ismert Elzászban, É-Skandináviában és a keleti szlávok lakta északibb területeken. – Irod. Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon (Népr. Közl., 1956); Szolnoky Lajos: Magyar kenderáztatási módok (Népr. Ért., 1958).
Szolnoky Lajos
