határ
határ: 1. (lat. finis, limes, meta) meghatározott határjelek által megjelölt vonal. – 2. (lat. territorium) a vonalak által körülzárt terület. Az állandó és helyhez kötött települések kialakulása után a falu és a hozzá tartozó terület akkor is szoros jogi, igazgatási és gazdasági egységet alkotott, ha térbelileg nem függött össze egymással. A határvonal, a határjelek és a határterület megóvásához a → faluközösségnek és a birtokosoknak mindig elsőrendű érdeke fűződött, ezért megvonását, helyesbítését vagy megújítását a helyszínen, előírt módon, → határjárás formájában végezték. A járáson mindenki részt vett, aki felvilágosítást tudott adni a → határjelek hollétére. A jelek megújítása rendszerint tavasszal, Szent György-nap (ápr. 24.) tájban történt. – Irod. Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).
Balogh István
