Isten hitelezője
Isten hitelezője: régi vándoranekdota. Népünk ajkáról nagykunsági, hevesi, beregi, erdélyi följegyzései ismertek; először Gaál György mesegyűjteményében fordul elő (1822). Az új magyar népmesekatalógus MNK 1543. számon, Berze Nagy János az 1728* számon tartja nyilván. Eszerint egy ember száz forintért fohászkodik Istenhez azzal, hogy „ha kilencvenkilencet adsz, el sem fogadom!”. Valaki tréfából s egyúttal próbára téve őt, egy forint híján ledobja neki a pénzt a padlásról. Az ember elégedetlenkedik, bíró elé viszi az ügyet, bepanaszolván előtte Istent; a bíró természetesen bolondnak nyilvánítja a panaszost. Kevéssel utóbb hallja ám az ember, amint egy pap Isten fiának mondja magát. „Apád már régen tartozik nekem egy forinttal” – szólítja meg erre a papot, és tőle szerzi meg a még hiányzó forintot. Az anekdotának ófrancia, olasz, spanyol, német változatai ismertek, de benne van a Naszreddin hodzsa nevéhez kapcsolt 14. sz.-i gyűjteményben is. – Irod. György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai (Bp., 1934); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957).
Sándor István
