kakasének
kakasének: általában lakodalomkor, a vacsora alkalmával énekelték. Legrégibb szövegváltozata a Vásárhelyi Daloskönyvben van. Dallama a 16. sz.-i nemzetközi reneszánsz táncdallam, az ún. „volta” dallam variánsa. – A kakas a lakodalmi szimbólumok közé tartozik, a többnyire a lakodalom különböző rituális jellegű mozzanataihoz kapcsolódik; a menyasszony kikérésekor, átadásakor az ún. váltókakas; a lakodalmi kakasütés számos változata; sokhelyütt a kakas fejét rozmaringgal feldíszítették, és az új pár elé helyezték az asztalra. A kakasénekre Nyitra megyéből és Zala megyéből vannak leírásaink. A legrégebbi szövegváltozatban kakas helyett „fürj” szerepel. A szövegek jellemzője a tréfás, játékos refrén és a tréfás „osztogató” szöveg. Pl. „Fejit adjuk fejeseknek”, „A nyakát adjuk nyakasoknak” (Nyitra m.) vagy másik változatban: „Fejit hagyta tudósoknak, a kakas” „Nyakát hagyta kálomistáknak a kakas” (Kiss Dienes jogász gyűjtése, Pápa 1844). – A lakodalomban szintén a volta dallamra énekelték az ún. legényválogatót: „Egykor két lány virágot szedni...” Másodlagosnak tűnik az ének kapcsolódása a felnőttek és gyermekek körében egyaránt ismert a „kakasnyakvágás”, „kakascséplés”, „kakasütés” alkalmaihoz (→ kakasütés) (pl. vö. Réső E. S.: Hétfalusi kakasünnep). A szöveg egyébként a tréfás állatbúcsúztatókkal mutat rokonságot. – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A., Bp., 1955).
Tátrai Zsuzsanna
