kantár
kantár: 1. a → kötőfék egy változata, amely korábban kenderből, ma már szíjból készül, a ló fejére helyezik. Feladata, hogy a hátas és fogatolt lovat általa, a reászerelt → zabla segítségével irányítani, visszatartani és fékezni lehessen. Legegyszerűbb kantár a zablával ellátott → fék, továbbá az ún. szekeresfék. A kantár részei: tarkószíj, amely a ló fejetetején fekszik, homlokszíj vagy párta, a két pofaszíj, orrszíj vagy orradzó, állszíj vagy álladzó, oldal- és homloksallangok; fogatolt lovaknál a szemzők vagy szemellenzők és az ezeket a tarkószíjhoz kötő üstökszíjak. A lovaglókantárokon soha sincsenek szemzők, mert nagyon fontos, hogy a ló jól lásson, különben bizonytalanul vágtázik és könnyen bukik. Szekereslovaknál viszont a szemzőkkel azt akarják elérni, hogy a lovak semmi egyébre, csak az előttük levő útra figyeljenek. – Irod. Pettkó-Szandtner Tibor: A magyar kocsizás (Bp., 1931); Balogh István: A lófogatok Debrecenben a XVIII–XIX. században. I. A ló és ökör igázása a XVIII–XIX. században (Ethn., 1965). – 2. → kasornya.
Kantár
Debrecen szabad királyi város régi díszötösfogatának homlok-, oldal- és hátsallangja
Kantár
Nyerges kantár (Debrecen, 1933)
K. Kovács László
