könyörgés
könyörgés: 1. középkori vallásos költészet lírai műfaja a bűnbánó ének, amely a szenvedélyes hangú önvád és könyörgés együtteséből áll. A bűnbánó költészet minden keresztény nemzet irodalmában megvolt a 9–12. sz.-ban, s a vallásos költészetben napjainkig ilyenek a könyörgések és fohászok. – 2. A szerelmi könyörgés a középkori lovagi költészet jegyében fogant → udvarlódalok egyik jellegzetes szüzséje – többnyire szerves alkotórésze –, mely a reménytelen szerelmes epekedéseit tartalmazza a kegyetlen, keményszívű ideál után. Petrarca hatására a reménytelen szerelem – részben latin eredetű – költői kifejezéskészlete, hasonlatai és allegóriái állandósult elemei lettek az európai szerelmi-udvarló verseknek. A 17. sz.-i magyar kéziratos költészetben már önmagában álló szerelmi könyörgéseket találunk. A szerelmi könyörgés-szüzsé nem folklorizálódott.
Küllős Imola
