látomás
látomás: a vallásos néphitben természetfölötti alakok megjelenése, kinyilatkoztatása a révületbe esett, vizionáló hivő számára. A jelenség a nem keresztény vallásokban, így a → samanizmus szertartásaiban sem ismeretlen. Jámbor személyek, főleg nők, többek között Magdeburgi Mechtild, Brigitta, Emmerich Katalin (Jézus életéről, főleg kiszenvedéséről való) viziói már kódexirodalmunkban föltűnnek, szakrális népiratokban máig élnek. → Mária látomásban való megjelenése számos tömegmozgalmat hívott életre (Lourdes, Fatima, nálunk Csatka, Hasznos stb.). – Kódexeinkben több túlvilági látomás átköltésével is találkozunk, amelyek a halott ember sorsát, benne az üdvösség követelményét hatalmas képzelőerővel idézik az élők okulására. Magyar vonatkozásban híres György lovagnak és Tar Lőrincnek Szent Patrik íro.-i purgatóriumában való pokoljárása. Latinul lejegyzett látomásaikat azon melegében számos európai nyelvre lefordították. Egykori magyar szövegük sajnos nem maradt ránk. A → halottlátók (novaji asszony, csépai, ősi ember stb.) is ennek a képzeletvilágnak kései képviselői. – Az érdeklődés a barokk korban újjászületett. Prot.-ok sem tudják kivonni magukat a kor apokaliptikus élményigényei alól. Népi prófétáik is támadnak. Kiemelkednek közülük Gál József kecskeméti gulyásnak a 18. sz. derekán írt látásai, amelyek kéziratos másolatban terjedtek el az országban. Hasonlóképpen az ev.-ból ref.-sá lett Schulz Györgynek szintén János jelenéseit idéző műve, a Hetedik Trombita (1751) is. Vallásos jellegük mellett antifeudális célzatuk is kétségtelen. Felsorolásunk nem teljes. – Orosz István (1838–1922) jászladányi szentembernek önéletrajzában lépten-nyomon találkozunk lelki álmokkal, égi szózatokkal, mennyei jelenésekkel, amelyek egyébként a → búcsújáró kat.-ok lelkivilágára még a közelmúltban is jellemzőek voltak. – A látomás népmeséinkben sem volt ismeretlen (Möndölecskék, → Angyalbárányok, Fedics Mihály: Jézus jelenése stb.). – Irod. Katona Lajos: Túlvilági látomások kódexeinkben (II., Irodalmi tanulmányok, Bp., 1912); K. Posonyi Erzsébet: A Tar Lőrinc monda és a Szent Patrik purgatóriumi víziók keletkezése (Magyarságtudomány, 1942); Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza (kiadta: Bálint Sándor, Bp., 1942); Manga János: A hasznosi tömegpszichózis (A búcsújáróhelyek és a „hasznosi csoda” összefüggései) (Ethn., 1962); Gyenis Vilmos: Késő-barokk és népies irodalom (Irod. tört. Közl., 1968).
Bálint Sándor
